Az alapítók közt voltak földrajztudósok, felfedezők, katonatisztek, ügyvédek, meteorológusok, térképészek, természetbúvárok, bankárok, tanárok, biológusok, mérnökök és feltalálók. A vállalkozás eszmei irányítója Gardiner Greene Hubbard ügyvéd és filantróp volt; Alexander Graham Bell az ő segítségével alapította meg az első telefontársaságot. Hubbardot később az újonnan alakult társaság elnökévé választották. Egalitárius eszméje – gyarapítani és mindenki számára elérhetővé tenni a legtágabb értelemben vett földrajzi ismereteket – az elkövetkező száz évben a National Geographic Society alapelvévé vált. Ennek szellemében 1888. októberében a társaság megjelentette az első National Geographic folyóiratot. Gardiner Greene Hubbard 1897-ben halt meg. Egy évvel később az elnöki székben, veje, a nagyhírű feltaláló, Alexander Graham Bell követte, s képességeinek és energiájának jelentős részét a National Geographic népszerűsítésére fordította. Két olyan jelentős döntést is hozott, amely a Társaság jövőjét alapvetően meghatározta. A folyóiratot megküldte mindenkinek, aki a National Geographic Society tagjai közé lépett, azaz hitt a Társaság tevékenységének fontosságában, és ehhez hozzá is kívánt járulni. Bell második fontos döntése az volt, hogy egy tehetséges fiatalemberre bízta a folyóirat felfrissítését és az új tagok toborzását. A 23 éves tanár, Gilbert H. Grosvenor találékony irányításával a National Geographic tudományos földrajzi folyóiratból a való világot föltáró lappá vált, és egyben az amerikai újságírásra is maradandó hatást gyakorolt. Grosvenor egy év alatt megduplázta, 1000-ről 2000-re növelte a társaság tagjainak számát. Azóta a Cosmos Club tiszteletreméltó tagjainak egykori társasága az egész világot behálózó, hatalmas szervezetté vált. Napjainkban a társaságnak 10,5 millió tagja van, s a tagság mintegy ötöde a nem angol nyelvű kiadások olvasója.


Néhány fontosabb mérföldkő a Society történetéből:
–  A National Geographic első expedíciója 1890-ben és 1891-ben bejárja és feltérképezi a St. Elias hegyet, az 5489 méter magasan lévő legmagasabb csúcsát Dél-Alaszka és Kanada akkoriban még ismeretlen határán, majd felfedezi Kanada legmagasabb pontját, a 6050 m-es Mount Logant.
–  1926-ban Richard E. Byrd elsőként repül át az Északi- és a Déli-sark felett.
–  1934-ben William Beebe és Otis Barton 923 m mélyre merülnek le a Bermuda-szigeteknél. Ez a rekord 15 évig marad érvényben.
–  1952-ben Jacques-Yves Cousteau egyedülálló víz alatti kutatásba kezd a NGS segítségével.
–  1963-ban a Society a fő támogatója az első amerikai hegymászó-csapatnak, mely feljut a Mount Everestre. Köztük volt Barry C. Bishop, a Society egyik alkalmazottja.
–  1967-ben Dian Fossey Ruandában megkezdi a hegyi gorillák tanulmányozását.
–  1974-ben Donald C. Johanson Etiópiában megtalálja a 3 millió éves „Lucyt”, a legrégibb, legjobb állapotban fennmaradt csontvázat, mely a felegyenesedetten járó embertől származik.
–  1985-ben Robert D. Ballard az óceán fenekén fekvő Titanicot tanulmányozza.
–  1995-ben Johan Reinhard rábukkan az „inka jégkisasszony”-ra, egy fagyott emberi áldozati tetemre a perui Ampato hegyen.

A Society Kutatási és Felfedezési Bizottsága (Committee for Research and Exploration) elismert, szakterületükön kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakértőkből áll. Az ő feladatuk a kutatási tervek és javaslatok elbírálása. A bizottság évi több mint 4 millió dolláros költségvetéséből támogatja a különböző kutatási programokat. Az évek során több mint 6400 felfedezőutat és kutatást finanszírozott, ezzel jelentős mértékben hozzájárult a Földről, az égről és a vizekről szerzett ismereteinkhez.

 

A National Geographic Society elérhetőségeit és adatkezelésének részletet itt találja!