Mivel a víz éltető és tisztító ereje minden kultúrában jelentős és szimbolikus értelmet hordozott, gyakran vallásos funkcióval is felruházták. De ki és hogyan szenteli meg a vizet?


A szenteltvíz a Magyar Katolikus Lexikon szerint a mindennapos használatból külön áldással kiemelt víz, amely nem azonos a keresztvízzel. A szentelményként használt vizet már a 3. századtól használták hintésre és ivásra is. A szenteltvíz a test és lélek egészségének megóvására illetve helyreállítására, áldások és aktuális kegyelmek közvetítésére és az ördögök távoltartására szolgál. Jelenti a belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat.

Ünnepélyes formában vízkeresztkor és húsvétkor van vízszentelés, utóbbinál fontos a keresztségre való emlékezés; egyébként a szükségletek szerint pap bármikor szentelhet vizet. Három király ünnepén a három király vizét, nagyszombaton és pünkösd elő napján a keresztvizet, a templomok, oltárok és harangok szentelésénél az úgynevezett Gergely-vizet.

A századok során „divatba jöttek” a különböző szentelések és áldások osztása, mint ételszentelés, házszentelés, búzaszentelés, gyümölcsszentelés, barkaszentelés és még sorolhatnánk. Használata végigkísérte a növénytermesztés és állattenyésztés minden fontos mozzanatát (pl. behintették vele elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a fészket, vetés előtt a magot stb.), sokféle házimunkát (pl. kovászoláskor a kovászt vagy a teknőt hintették be), és az emberi élet fontos eseményeit (pl. az újszülött bölcsőjét minden este beszentelték). A régi világban az embereket a születésüktől a halálukig végigkísérte a szenteltvíz.

A pap ilyenkor a megszentelés, megáldás céljából az egyház által előírt imaszövegek elmondásával, keresztvetéssel, szenteltvíz hintésével, tömjénezéssel egybekötve végez. A víz szentelésénél a vízbe sót is kevernek, amely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak jelképe.


Szabados Melinda