Emelkedő tengerszint, viharok, aszályok, szélsőséges időjárási jelenségek. Ezek mind árulkodó jelei a globális felmelegedésnek.


Modern életünk mindennapjait elektromos energia működteti, a reggeli kávékészítéstől a főváros közvilágításáig minden eszköz nagy étvággyal fogyasztja az elektromos áramot. Az elektromosság előállításához egyre több erőművet építenek, amelyek vagy a természeti erők – víz, hő – vagy nukleáris elemek segítségével állítják elő betevő energiánkat.

Venezuela energiaigényének 68%-át a vízből nyeri. Az elmúlt évtizedben épített erőművek teljesítményének növekedése azonban elmaradt a várttól, az épített víztározók kiszáradtak. Az aszályok Hugo Chavez venezuelai elnököt végül arra késztették, hogy idén februárban bevezesse az energia-szükségállapotot.

Az Uribante-Capallo víztározó létesítésekor az elárasztott területen maradt templom tornya gyakorlatilag a duzzasztógát vízszint-mérőjeként funkcionált.(Fotó: CORPOELEC/Reuters/National Geographic)

A dél-amerikai országot sújtó aszályokért a szakértők a globális felmelegedést és közvetlenül az El Niño jelenséget valamint a nagyfokú erdőirtást okolják, amely utóbbiak nemcsak, hogy kiszárították többek között az Uribante-Capallo víztározót, de még fel is melegítették azt.

Venezuelában a súlyos aszályos időszak következtében előkerült egy 1985-ös duzzasztógát építésekor víz alá került templom – a bal oldali kép 2008-ban készült; a másik 2010. február 21-én. A templom ma az országban általánosan tapasztalható energiahiány baljós szimbóluma. (Fotó: Diario La Nazion/Reuters/National Geographic /bal/ ill. Jorge Silva/Reuters/National Geographic /jobb/)

Példaként említhető Potosi Andrean város 25 méter magas temploma, amelyet a fent már említett Uribante-Capall víztározó építésekor lepett el a víz. Sajnos azonban hiába, mert a víztározó ma kapacitásának mindössze 7%-án üzemel, amelyért szintén a forró, száraz időszak a felelős.

Alig több mint egy évvel ezelőtt a venezuelai templom majdnem teljesen elmerült – a kép 2009 januárjában készült. (Fotó: Diario La Nazion/Reuters/National Geographic)

Az El Niño jelenség Rendszertelen időközökben (a szakemberek szerint évszázadonként 14 alkalommal) alakul ki, akkor, amikor a Csendes-óceán keleti medencéjében – Peru, Equador és Észak-Chile partjainál – szokatlanul magas hőmérsékleti anomália alakul ki. Ilyenkor a meleg felszíni víz megakadályozza, hogy a táplálékban gazdag hideg vizek a mélységből a felszín közelébe emelkedjenek. Ennek hatására a tenger halállománya és a tengeri madarak száma is megcsappan. Az El Niño az egész pacifikus térségben hatással van az időjárás alakulására, aszályokat, máshol pedig heves esőzéseket okozva. Több meteorológus szerint a jelenség az adott évben az egész világ időjárására kihatással van.

A templom alig egy évvel az elmerülését követően ismét teljesen szárazra került – a kép 2010. február 21-én készült. (Fotó: Jorge Silva/Reuters/National Geographic)

Az Uribante-Caparo víztározó nemcsak, hogy kiszáradt, de 2009. január és 2010. február 21-e között fel is melegedett, jelentette a Reuters. 2010-ben a mérnökök 3 Celsius fokos hőmérsékletemelkedést jeleztek a ma már üres víztározóban. A hőmérsékletemelkedést a hírügynökség szerint más tényezők mellett az esőerdők irtása és a globális felmelegedés okozhatta.

A korábban elárasztott területen nem a templom volt az egyetlen emberi létesítmény.(Fotó: Diario La Nazion/Reuters/National Geographic)

De nemcsak templomok bukkantak elő a víz alól, hanem teljes régi falvak is. Legtöbbször alig egy év alatt húzódott vissza a víz ezekről a tárgyakról, építményekről. Ez a drasztikus gyorsaság figyelmeztető jelként szolgálhat a többi ország számára is: ha nem állítjuk meg a felmelegedést, az energiahiány állandósulhat.

A vízszint hirtelen csökkenésével egy régi – mintegy 1200 lakosnak otthont adó – falu maradványai (romos házak; egy temető és egy városi tér) is előkerültek. (Fotó: CORPOELEC/Reuters/National Geographic)