Geotermikus és vízenergia – Az alig 300 ezer lakosú Izlandon a környezetvédők azon aggódnak, hogy ezt kihasználva, alumíniumkohók és erőművek lepik el az érintetlen környezetet.


Akár a „zöld energia” hazájának is nevezhetnék Izlandot, hiszen elektromos áramszükségletének 99 százalékát, a fűtési energiának pedig több mint 85 százalékát vízenergiából illetve geotermikus hőből nyeri, s az olcsó energiának köszönhetően néhol még a járdákat is fűtik télen. Fosszilis energiaigénye így roppant kicsi a sziget háromszázezer lakosának, olyannyira, hogy a kiotói egyezmény szerint az országnak jogosítványa van üvegházhatású gázkvótával kereskedni. Persze a „zöld sziget”, amelynek felszínét inkább fekete vulkanikus kőzet illetve fehér hótakaró jellemzi, még így is komoly környezetvédelmi problémákkal szembesül.


Amikor a hegy megy Mohamedhez
Az izlandi kormány ugyanis felismerte, hogy az ásványkincsekben igencsak szegény, munkalehetőséggel nem éppen elhalmozott országnak nagy esélyt nyújt a roppant olcsó energia: a felszín közelében meghúzódó geotermikus hőforrások, valamint a gleccserek olvadásából származó folyókra épített duzzasztógátak igencsak csalogatóan hatnak a multinacionális vállalatokra.

Igaz, hogy a nyersanyagokat messzeföldről kell a szigetországba szállítani, ám kikötői révén ez a probléma is könnyen áthidalható. A nyersanyag szállítási költsége meg sem közelíti például az alumíniumgyártás során felhasznált energia költségeit. Nem véletlen, hogy a nagyvállalatok sorra fedezik fel az olcsó energiaforrások nyújtotta előnyöket: a kanadai érdekeltségű Alcan mellett, amely már korábban megvetette a lábát a szigeten, most éppen a amerikai Alcoa próbálkozik betörni az érintetlen vidékre.

Mindkét cég elsősorban alumínium előállítással foglalkozik, az ehhez szükséges energiát pedig az olvadó gleccserekből származó vizek felduzzasztásával kialakított vízerőművekből nyernék. A legutóbb megépült vízerőmű, a sziget észak-keleti részén található karahnjukari erőmű mellett nyolc további vízerőmű építését tervezi az izlandi kormányzat, illetve további geotermikus hőerőműveket is építenének.

A világtól elzárt települések lakosai ennek többnyire örülnek: a betelepülő nagyvállalatok ugyanis nemcsak munkalehetőséget teremtenek, de fejlesztik az infrastruktúrát, utakat, bevásárlóközpontokat és középületeket építenek, sőt az eddig hegyekkel elzárt településeket akár alagutak megépítésével is közelebb hozzák egymáshoz. A környezetvédőknek így igazán nincs könnyű dolguk, amikor arra próbálják felhívni a világ figyelmét, hogy az olcsó zöldenergia nem biztos, hogy olyan zöld, mint amilyennek a nagyvállalatok és a helyi lakosok jelentős része gondolja.


Energiafaló erőművek
A duzzasztógátak mögött az egykoron szélesen hömpölygő folyók kicsi erekké fogyatkoztak, ebből következően pedig az egykori földművesek és halászok eredeti megélhetési forrásuktól estek el. A folyók ráadásul a földeket regeneráló üledékréteget is hoztak magukkal, ám ez most már a gátak mögött ragad. Az erőművek építése ellen kampányolók szerint a nehézipar helyett mást kellene inkább a szigetre csalogatni: „Itt van ez a gyönyörű érintetlen természet, amely kizsákmányolása nélkül is kiválóan a nemzet céljainak szolgálatába állítható. Sokkal egyszerűbb lenne inkább a turizmusba pénzt fektetni, mint az erőműépítésbe” – nyilatkozta az izlandi parlament egyik képviselője a The Independent című brit lap tudósítójának.

Ehelyett azonban a politikusok és a lakosság körében nagyobb a támogatottságuk a grandiózusabbnál grandiózusabb projekteknek: a most épülő karahnjukari vízerőmű közel 57 négyzetkilométernyi területre duzzasztotta vissza a gleccserekből lefolyó vizet, hogy a közeli kikötőben megépült alumíniumkohók energiaellátását biztosítsa. A 336 hatalmas kohó pedig valósággal falja az energiát, hiszen a 900 Celsius fokos hőmérséklet eléréséhez és fenntartásához közel 180 ezer ampernyi elektromosságra van szükség.

A cégek képviselői azzal érvelnek, hogy az izlandi zöld energiával előállított alumíniumtermelés során 90 százalékkal kevesebb szén-dioxid keletkezik, mint a hagyományos, fosszilis energiaforrásokat felhasználó erőművekben készült alumínium esetében.