Már az Atlanti-óceánon is van nagy kiterjedésű szeméttakaró
A Csendes-óceán óriási kiterjedésű szemétszőnyege után az Atlanti-óceánon is hulladéktakarót fedeztek fel. A vízben lebegő szeméthalmazra a Karib-szigetektől északra bukkantak rá.
Szakértők véleménye szerint az északi szélesség 22. és 38. foka között elterülő óceánrészre a felszíni áramlatokkal érkeznek a szemétdarabok. Ugyanilyen felszíni áramlások hordták össze a műanyaghulladékot ahhoz a több száz négyzetkilométeren szétterülő szemétfolthoz, amely Kalifornia és a Hawaii-szigetek között borítja a Csendes-óceán vízfelszínét.
A felszíni tengeráramlási cellák rendszere a Föld óceánjaiban az észak-csendes-óceáni hulladéktakaró elhelyezkedésének feltüntetésével. A felszíni áramlásokat elsődlegesen a tartósan egyirányú szelek mozgatják. Így alakult ki például az Atlanti-óceán északi felében lévő cella is (déli ága a keleties irányú északi passzátszelek által hajtott Antilla-áramlás; északi része a mérsékelt övi nyugati szél által hajtott Golf-áramlás; a keleti részt pedig a Kanári-áramlás köti össze.) Ez talán a legjobban fejlett áramlási cellarendszer a Földön. Az áramlatok ennélfogva könnyen összehordhatták a tengervízben lebomlani képtelen műanyaghulladékot.
Az Atlanti-óceán említett térségében az elmúlt 22 évben több mint 64 ezer apró műanyagtörmeléket gyűjtöttek össze a Woods Hole-i Sea Education Association (SEA) nevű oceanográfiai intézet diákjai. Az egyik kutató, Kara Lavendar Law elmondása szerint nem volt egyszerű dolog a két terület összehasonlítása, ám vontatóhálós technikával a kutatócsoport tagjainak mindkét helyszínen sikerült több mint ezer mintát begyűjteniük. A csendes-óceáni szemétfoltot eredetileg Charles Moore kapitány fedezte fel 1997-ben.
Az utóbbi évtizedekben az óceánba hajigált műanyaghulladékokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják le, melyek lassacskán egy Texas területével szinte megegyező nagyságú hulladéktakaróvá sűrűsödtek össze és azóta is ott lebegnek az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy 500 tengeri mérföldre, a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt.
Hatalmas mérete és sűrűsége ellenére azonban az óceáni méregleves olyan apró részecskékből áll, hogy sem a műholdfelvételeken nem lehet látni, sem szabad szemmel nem lehet észrevenni. A kutatást a SEA és a Hawaii Egyetem kutatói végezték.
A Kutató Diákok Mozgalmát Prof. Csermely Péter alapította 15 évvel ezelőtt. Az idei TUDOK legkiemelkedőbb előadásaiból, a Nagydíjas szerzők munkájának a bemutatásait olvashatják ebben a sorozatban.
A National Geographic Online játéka: rakja össze a Magazin májusi lapszámának képeit könnyű, közepes, vagy ha Ön nagyon türelmes, akkor nehéz fokozatban!
Ebben a rovatban a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozó blogokról válogatunk heti egy-két alkalommal. Ha van ötlete, hogy honnan idézzünk, kérjük ossza meg velünk!
Korábbi számok
