Egy, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint az igen erőteljes burmai piton étkezési viselkedése révén kiváló modellként szolgál a kardiovaszkuláris fitnesz vizsgálatához.


A szívnek megvan az a bámulatos képessége, hogy alkalmazkodjék a megváltozott fiziológiai követelményekhez, és – a szerzők szerint – ez a változó testhőmérsékletű kígyó bepillantást nyújthat abba, hogyan zajlik le a szív átalakulása, amikor tartós fizikai megterhelésekhez alkalmazkodik, illetve bizonyos betegségekre reagál.


Falánk piton – növekvő szívizom
A burmai piton (Python molurus bivittatus)ritkán eszik, de akkor kiadósan – úgy is fogalmazhatnánk, hogy telezabálja magát. Az irvine-i California Egyetem kutatója, James Hicks munkatársaival fölfedezte, hogy a kígyó mindent eláruló szíve drasztikus fiziológiai változáson megy keresztül, miután a hüllő jelentős mennyiségű táplálékot vesz magához.

Hicks megfigyelte, hogy az evés után 24–48 órán belül a kígyó oxigénfogyasztása a hétszeresére növekszik. Ez a felfokozott anyagcsere-állapot akár hét napig is eltarthat, és a vért pumpáló szerv alsó részének, azaz a szívkamrának a gyors átalakulása kíséri. A kísérletben a piton szívkamrájának tömege 48 óra alatt 40 százalékkal növekedett. (Az emberi szívvel ellentétben, amelynek két, fallal elválasztott kamrája van, a hüllők szívében csak egy kamra található.)


Sok miozin – nagyobb szívkamra
„Az emlősökben, az embert is beleértve, a szívkamra tömegének 10–30 százalékos növekedése több hetes vagy több hónapos intenzív aerobikedzés után következhet be” – mondja Hicks.

A kígyónál a gyors kamranövekedés egybeesik a miozin nevű izomfehérje fokozott termelődésével. A miozin az izomösszehúzódásban játszik szerepet, így fontos szerepet tölt be a vérpumpálásában.

Hicks és munkatársai fölvetik, hogy ezek az állatok tanulságos modellként szolgálhatnak a szívátalakulásához és a kamranövekedéséhez vezető alapvető mechanizmusok tanulmányozásához, amelynek eredményeiből más állatokra, illetve az emberekre vonatkozó következtetéseket is le lehet majd vonni.