Fotó: Science

A kutatás meglepő eredményt hozott, ami teljesen új szemszögből világítja meg a globális felmelegedés következményeit.

„A tudóstársadalom sokáig meg volt győződve róla, hogy a partimadarak (cankók, godák, lilék és velük közel rokon madarak) fészkei a trópusi éghajlaton vannak kitéve a legnagyobb veszélynek. Ott ugyanis jóval több ragadozó – például kígyók, rókák, sünök és szarkák – táplálékává válhat, mint például a mérséklet égövben, vagy éppen a sarkköröknél” – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Székely Tamás etológus. A Debreceni Egyetem professzorának vezetésével 2018-ban kezdődött a partimadarak szociális viselkedésével foglalkozó nemzetközi kutatási programja, az Élvonal kiválósági pályázat keretében.

A mostani kutatás egy korábbi publikáció nyomán indult el, amelyben a partimadarak fészekaljpredációját, azaz a ragadozók által a fészekaljban okozott kárt vizsgálták.
„A partimadarak nagyon népszerűek, sokan kutatják őket. Az elmúlt években látott napvilágot egy publikáció a Science folyóiratban, amely a sarkkörön fészkelő partimadarak fészekpredációját vizsgálta, azonban ők mesterséges fészkeket használtak. Ez egy fontos körülmény, hiszen a mesterséges fészket nem védik a madarak, így azt gondoltuk, hogy a mi kutatásunk más eredményt hozhat. Mivel hosszú ideje figyeljük ezeket a szárnyasokat, így adta magát a kutatási lehetőség, hogy a korábban gyűjtött adatok felhasználásával átfogóan elemezzük a helyzetet” – fejtette ki a kutatócsoport tagja, Vojta Kubelka, a publikáció első szerzője, aki jelenleg a Debreceni Egyetemen az Élvonal projekt tudományos munkatársa.

A több mint három évig tartó vizsgálat során 149 helyszínen 237 populáció 111 partimadárfaj 38191 fészkének adatairól szereztek adatot a kutatók – ez a hatalmas adatmennyiség önmagában is egyedülálló. Az adatok statisztikai analízise meglepő eredményt hozott.

„Ekkora térbeli és rendszertani skálán – gyakorlatilag a világ összes kontinensén, több mint 100 madárfaj bevonásával – korábban senki nem vizsgálta a fészekpredációt. A korábbi helyi kutatásokra támaszkodva az volt a feltételezésünk, hogy az egyenlítőhöz közeli trópusi területeken a legmagasabb a predáció aránya, míg a pólusok felé haladva a ragadozók csökkenésével együtt a predáció gyakorisága is csökkenni fog. Ez tényleg így is van a 2000 előtt gyűjtött adatokban. A 2000-es évek elejétől kezdve azonban rohamosan nőtt a fészekpredáció, elsősorban az északi-sarki tundrákon fészkelő partimadaraknál – éppen egyidőben azzal, amikor a sarkvidéki lemmingpopuláció összeomlott. Ez a rágcsálóféle a fő táplálékforrás a tundra ragadozóinak, például a sarki rókáknak és rablósirályoknak, így, amikor a lemmingek eltűntek, a ragadozók kénytelenek voltak más élelemforrást keresni. Emiatt sokkal több partimadár tojását fogyasztották el, mint korábban” – mutat rá a kutatás újdonságára Vojta Kubelka. A kutató hozzátette: a klímaváltozással több olyan ragadozó is megjelent a tundrán, ami korábban nem, s ez még tovább növelte a fészekpredációk számát.

Székely Tamás szerint a kutatás legnagyobb eredménye, hogy bemutatja: a klímaváltozás hatással van egy faj lokális populációján keresztül a teljes ökoszisztémára.
„Az emberi faj környezetromboló tevékenysége nem csupán a nagyobb városok és települések közelében mutatható ki, hanem a sarkvidéken is akár több 100 kilométerre a legközelebbi lakott településtől. Ez a figyelmeztető jel rávilágít arra, hogy a klímaváltozás mindenhol hatással lesz az élőlényekre – köztük az emberre is - nem csupán azokon a helyeken, ahol az antropogén hatások nyilvánvalók” – jegyzi meg a professzor.  
A sarkvidéken a fészkeket lokális módszerekkel ugyan lehet védeni (villanypásztor, a tojások kicserélése, ragadozók kiiktatása), ám ezek nem ellensúlyoznák a klímaváltozás erőteljes hatását.

Végvári Zsolt, a Hortobágyi Nemzeti Park területfelügyelője, a DE Természettudomány és Technológiai Kar Természetvédelmi Zoológiai Kihelyezett Tanszékének vezetője, aki a cikk egyik társszerzője, hozzátette: már hazánkban is érzékelhető a globális folyamat hatása.

„A Hortobágyi Nemzeti Parkban a sziki élőhelyek madárközösségeit alkotó széki csér, széki lile és ugartyúk száma csökkent az elmúlt években. A sziki madarakon kívül változás lesz a sarkkör közelében fészkelő és hazánkban átvonuló fajok állományában is: a megnövekedett fészekpredáció miatt a partimadarak kevesebb fiókát nevelnek, így kevesebb kel útra, és nem pihennek meg útközben a Hortobágyon, s ez hatással van a hazai ökoszisztémákra is” – figyelmeztet a szakember.


A Global pattern of nest predation is disrupted by climate change in shorebirds című publikáció a Science folyóirat 2018. november 9-i számában jelent meg.