Fotó: Geir Barstein

Egy új kutatás szerint napjainkban az Északi-sarkvidéken mindenütt jelen van a műanyag. A norvég halászok attól félnek, hogy a mindeddig a környezetszennyezéstől mentesnek tartott halállomány is elveszti kedvező reputációját.

A hulladék zöme a halászfelszerelésekből származik. A hajótulajdonosok már tisztában vannak vele, hogy évszázadokba telhet, amíg felül lehet kerekedni az elmúlt néhány évtized felelőtlenségén.

A norvég környezetvédelmi miniszter szerint a politikusok eddig nem mérték fel, hogy valójában milyen kiterjedt problémával is állnak szemben.

A Norvég Sarkkutató Intézet közelmúltban nyilvánosságra hozott összefoglaló jelentése rámutatott, hogy további kutatásokra lesz szükség, hogy teljes mélységében feltárják a szennyezés károsító hatásait. A jelentés szerint a műanyag hatását eddig a zooplanktonoknál, a halaknál, a tengeri madaraknál és az emlősöknél figyelték meg.

A vizsgálata alapján egyetlen liternyi olvadt északi-sarki jégben akár 234 műanyagrészecske is lehet. Ez jóval magasabb koncentráció, mint amit a nyílt tengeren tapasztaltak. A jelenséget a szakértők szerint az magyarázza, hogy a jég a víz felszínén alakul ki, és a műanyagszemcsék is ott úszkálnak, így beépülnek a képződő jégbe.

A kutatók még nem tudják, hogy mennyire veszélyes a jelenség. Ugyanakkor aggódnak az Északi-sark élővilágáért, amelyre súlyos hatással van a folyamatosan kiolvadó jégből a tengerbe kerülő nagy mennyiségű műanyagszemcse.

Geir Wing Gabrielsen, a tanulmány egyik szerzője rámutatott, hogy a hetvenes évek végén a térségben költő északi sirályhojszák emésztőrendszerében még csekély mennyiségű műanyagrészecskét találtak, de 2013-ban már több mint 200 szemcse volt a gyomrukban.

Norvégia déli térségének szennyezettségét elsősorban a háztartásokból származó műanyag okozza, a Spitzbergákon azonban a szennyeződés 80 százaléka a halászattal kapcsolatos tevékenységből ered. A felmérések azt mutatják, hogy az utóbbi években a halászattal foglalkozók már egyre jobban tisztában vannak a környezetvédelem jelentőségével, különösen azért, mert az élővilág pusztulása a megélhetésüket fenyegeti.