Teszleksüveg-keresztespók (Eriovixia gryffindori)

A New York állambeli Környezettudományi és Erdészeti Főiskola (SUNY College of Environmental Science and Forestry, ESF) Nemzetközi Fajfelfedezési Intézete (International Institute for Species Exploration, IISE) minden év május 23-a környékén összeállít egy tízes listát az előző évben leírt mintegy 18 ezer faj közül. A dátum Carl von Linné, „a rendszertan atyja” születésnapja idejére eseik, aki a 18. században lerakta a máig használatos tudományos osztályozás és nevezéktan alapköveit. Lássuk a listát!

Teszleksüveg-keresztespók (Eriovixia gryffindori)
India, Karnataka állam, Shivamogga kerület, Hosanagara taluk
A parányi, alig 2 milliméteres pók nevét az elvarázsolt teszlek süvegről kapta, amely J. K. Rowling népszerű regényében, a Harry Potterben osztja be az újonnan érkezett diákokat az iskola négy házának egyikébe. Az állat kúp alakú, végén hetykén kunkorodó utóteste valóban Griffendél Godrik hagyatékára emlékeztet. A pók feltehetően éjszakai életmódot folytat, és nappal kiválóan álcázza magát a száraz, barna levelek között. Az egyetlen ismert példány az indiai Nyugati-Ghátok középső részén került elő, ahol az örökzöld és félörökzöld növényzet lombhullató fákkal keveredik. A nőstény függőleges kerekhálót sző. Hím egyedet egyelőre nem találtak.

Szulavézi cickánypatkány (Gracilimus radix)
Indonézia, Szulavézi (Celebesz), Mount Gandangdewata, 1571 méter 
Az evolúció megfordulni látszik – a rágcsálók rendjébe tartozó, újonnan felfedezett szulavézi cickánypatkány a ragadozó életmódra tért cickánypatkányok között egyedülálló módon állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Az állat időnként gyökereket is eszik, latin faji jelzője (radix) is erre utal. Nemzetségének (Gracilimus) ez az egyetlen faja.

A kizárólag Szulavézin talált faj kicsi és karcsú, bundája szürkésbarna, farkának szőrzete gyér. A szigeten 2012 óta hét új rágcsálófajt fedeztek fel, melyek négy új nemzetséget képviselnek, köztük ezt is. Ez arra utal, hogy számos további, egyelőre ismeretlen rágcsálófaj élhet Celebeszen.

Rózsaszín levélutánzó-szöcske (Eulophophyllum kirki)
Kelet-Malajzia, Észak-Borneó (Sabah), Danum-völgy, síksági esőerdő, körülbelül 170 méter tengerszint feletti magasság

A felfedezésekre olykor egészen váratlan helyzetben kerül sor. Erre a látványos szöcskefajra madárpókok és kígyók keresése közben bukkantak a kutatók. Az Eulophophyllum kirki Peter Kirk fotósról kapta a nevét, aki lefényképezte a képen látható egyedet. Az állat leginkább szembetűnő jellegzetessége a színe, amellyel szinte beleolvad a lombkoronába. Az új szöcskefaj körülbelül 40 milliméter hosszú, a hímek egyöntetű zöldek, a nőstények viszont élénk rózsaszínűek. Az újonnan leírt faj elképesztően hasonlít egy levélre, beleértve a hátsó lábait is, amelyek kisebbek, de részleteikben és formájukban szintén levélszerűek.

A fajt egy fokozottan védett területen fedezték fel, ahol engedély hiányában egyetlen példányát sem gyűjthették be, így sajnos a tudományos leírás a fénykép alapján készült. Ez zavarokat okozhat a jövőben, ha a levélutánzó-szöcskék további fajait fedezik fel, ráadásul jól szemlélteti a feszültséget a tudomány előrehaladása és a gyűjtésre vonatkozó jó szándékú szabályozás között.

414-lábú ezerlábú (Illacme tobini)
Amerikai Egyesült Államok, Kalifornia, Sequoia Nemzeti Park, Lange-barlang, 1231 méterrel a tengerszint felett

A New York-i Christmas Spectacular táncos produkcióban fellépő Rockettes tánckar elbújhat a Siphonorhinidae családba tartozó ezerlábúak mögött, melyek némelyikének 750 lába is lehet. Az új faj a 414 lábával ugyan nem döntötte meg a rekordot, de ez még változhat. Ezek az állatok ugyanis életük során további testszelvényeket – és lábakat – növesztenek.

A hosszú, fonálszerű, körülbelül 20 milliméteres, szemek nélküli Illacme tobini egy ősi csoportot képvisel, mely még a Pangea szuperkontinens feldarabolódása előtti időkben, vagyis több mint 200 millió évvel ezelőtt alakult ki. A Sequoia Nemzeti Parkban felfedezett faj a talajfelszín alatti hajszálrepedésekben él. A tekintélyes számú láb mellett a fajnak további furcsa jellegzetességei is vannak. Szájszerve bizarr módon visszafejlődött, valószínűleg csak folyadék felvételére alkalmas, négy lába arra módosult, hogy a hímivarsejteket átadja a nősténynek, selymet kiválasztó szőrszálai vannak, valamint páros csövecskéi minden egyes szelvényén, amelyek ismeretlen összetételű védekező anyagot bocsátanak ki.

Churro-féreg (Xenoturbella churro)
Mexikó, Kaliforniai-öböl, Guaymas-transzformvető, „Pinkies Vent” közelében, 1722 méter mélyen

A Kaliforniai-öböl mélyén felfedezett 10 centiméteres Xenoturbella churro egy féregszerű tengeri élőlény, egyike a nemzetség fél tucat jelenleg ismert fajának. Annak a primitív, féregszerű állatokból álló csoportnak a tagja, mely a kétoldalian szimmetrikus állatok (köztük a rovarok és az emberek) legrégebbi leágazása. Egyes rokonaihoz hasonlóan az X. churro valószínűleg puhatestűekkel, például kagylókkal táplálkozik. Az új faj egyedei narancs-rózsaszínűek, négy mély, hosszanti barázdával, amelyek a szerzőket a churróra, a Spanyolországban és Latin-Amerikában népszerű, olajban kisütött édességre emlékeztették. A Xenoturbella churro nagyon egyszerű élőlény szájnyílással, de végbélnyílás nélkül. Felfedezése az óceáni élővilág bámulatos sokféleségének bizonyítéka.

Kétéltű szkolopendra (Scolopendra cataracta)
Laosz, Tjampatszak tartomány, Paksze, Bolaven-fennsík, Tad-E-tu-vízesés

Az újonnan felfedezett százlábúfaj fekete, 20 pár lába van, és a hossza a 20 centimétert is elérheti. Rokonai közül elsőként őt figyelték meg, amint a víz alá merülve az aljzaton fut éppen úgy, ahogy a szárazföldön teszi. A tudományos nevében szereplő „cataracta” szó latinul vízesést jelent.

A meglepően jól úszó fajt egy kő alatt találták, ahonnan a patakba menekült, majd egy víz alatti kő alá bújt. Az trópusokon gyakori százlábúnemzetség új tagjának kétéltű életmódja példátlan. Állományának helyzete aggodalomra ad okot, mivel a faj élőhelye tönkre mehet, többek között a turizmus valamint a folyópartok kiépítése miatt.

Véres paradicsom (Solanum ossicruentum)
Nyugat-Ausztrália, Mirima Nemzeti Park

Az új faj nevét 150 hetedik osztályos természettudományi tagozatos diák segítségével választották az amerikai Pennsylvaniában. A fiatal termés vérvörös levet ereszt, ha felvágják, később azonban csontszárazzá érik. A névválasztás ezért ötvözi a latin „ossi” (csontos) és „cruentum” (véres) szavakat.

A növény 1–2 méter magasra növő egyenes szárú cserje, amely magasságának körülbelül egyharmadánál két- vagy háromfelé ágazik el. Termése 1,5–2,5 centiméter átmérőjű bogyó. Felvágáskor a húsa az oxidáció miatt fehéres zöldről vérvörösre vált. Az érett termés eleinte világoszöld, később sötétzöld, majd mogyoróbarnává, bőrszerűvé és kőkeménnyé érik. Valószínűleg méhek porozzák be, a tüskés termést pedig az állatok terjesztik a bundájukkal. Noha a véres paradicsomot csak most emelték faji rangra, a botanikusok körében már 50 éve ismert: eddig tévesen a rokon Solanum dioicum nevű faj egyik változatának tartották.

Ördögfejes orchidea (Telipogon diabolicus)
Kolumbia, Putumayo, Páramo de Bordoncillo, 3180 méter

Azt mondják, az ördög a részletekben rejlik – ez esetben az orchideában. A Telipogon diabolicus virágában a hím és női szaporítószervek összenövésével keletkezett alakzat feltűnően hasonlít az ördög fejének ábrázolásaihoz.

A súlyosan veszélyeztetettnek tekintett faj kizárólag Kolumbia déli részén ismert, ahol epifitaként, vagyis más növényeken – azokat nem károsítva – nő a nedves, letörpült hegyi erdőkben. Az orchideát csupán egyetlen lelőhelyről írták le, ám itt egy út felújítási munkálatai miatt veszélyeztetik élőhelyét. Csak Kolumbiában mintegy 3600 orchideafaj él, és további több száz vár felfedezésre.

Királyi folyamirája (Potamotrygon rex)
Brazília, Tocantins állam, a Tocantins folyó, a jobb oldali Manoel Alves mellékfolyó torkolatának közelében

Ez a hatalmas, feltűnő mintázatú édesvízi rája csak a brazíliai Tocantins folyóban fordul elő. A típuspéldány 1,11 méter hosszú. A nagy példányok tömege a 20 kilogrammot is elérheti.

A Tocantins folyóból 350 halfajt mutattak ki. Közülük a P. rex egyike annak a 35 fajnak, amely sehol másutt a Földön nem fordul elő. A rája alapszíne feketés vagy feketésbarna, élénksárga vagy narancssárga foltokkal. Mindez az állat méretét is figyelembe véve megérdemli a „király” titulust. Egy ilyen hatalmas és élénk mintázatú rája felfedezése rávilágít arra, hogy milyen keveset tudunk az újvilági trópusok halairól.

Sárkányhangya (Pheidole drogon)
Pápua Új-Guinea, Morobe tartomány, Baiyer River Sanctuary

A hangya tüskés hátával sárkányra emlékeztette a kutatókat, így a Trónok harca című fantasy sorozatban szereplő Daenerys Targaryen fekete sárkánya után a Drogon nevet kapta. A Pheidole drogon egyike a Pápua Új-Guineából újonnan leírt két tüskés hangyafajnak.

Korábban a háton lévő nagy tüskéknek védekezési szerepet tulajdonítottak. Mikrotomográfia azonban – amely az orvoslásban alkalmazott komputertomográfiához hasonló eljárás – azt mutatta, hogy a tüskék közül legalább néhány izomtapadási pontként szolgál. A nagyobb testű dolgozóknak, vagyis a katonáknak kifejezetten nagy a feje és a rágója, mellyel feltörik a számukra egyébként ehetetlen magvakat. Nagy fejhez nagy izmok kellenek, amelyeknek valahol tapadniuk kell, például a tüskékben. Tüskék azonban a kisebb fejű és kisebb testű dolgozóknál is előfordulnak, és nem minden tüskében tapadnak izmok.