A valódi gekkók (Gekkoninae) egyik kisméretű képviselője
Fotó: Simon

A vadon élő állatok védelme érdekében fontos tudni, hogy hol is élnek az egyes fajok, így a korlátozott anyagi támogatás a megfelelő helyekre és tevékenységekre irányítható. Ezt szem előtt tartva a Dr. Uri Roll által vezetett nemzetközi kutatócsoport részletes térképeket készített, amelyek bemutatják az összes ismert szárazföldi gerinces elterjedését a Földön. Így jött létre az „Élet Atlasza": a Föld összes gerincesének frissített elterjedési térképe.

Habár más gerinces csoportok atlasza már korábban, részben 2006 óta rendelkezésre állt, a hüllőkről széles körben azt gondolták, hogy túl kevéssé ismertek ahhoz, hogy egy ilyen globális atlasz elkészülhessen. A mostani projekt egyik elemeként az Oxfordi Egyetem és a Tel Aviv Egyetem kutatói vezetésével 39 szakember elkészítette a világ hüllőinek katalógusát és atlaszát. Az új mű a madarak, emlősök és kétéltűek elterjedését bemutató, már korábban is meglévő térképekkel való összekapcsolásával a kutatócsapat számos új földrajzi területet talált, ahová a jövőben érdemes növelni a természetvédelmi tevékenységeket.

Az összes gerinces (azaz a Tetrapoda rendszertani csoport tagjainak) fajgazdagságát mutató térkép. A kék térségekben kevés, míg a piros régiókban sok faj fordul elő.
Forrás: Roll és mtsai. 2017

A neves Nature Ecology & Evolution folyóiratban 2017 őszén publikált kutatás során az Oxfordi Egyetem Földrajz és Környezet Intézetének (School of Geography and Environment) kutatói, a Tel Aviv Egyetem és 30 további intézet munkatársaival szoros együttműködésben dolgoztak évekig azon, hogy elkészülhessen az új hüllőatlasz, amely kiterjed több mint 10 000 kígyó-, gyík- és teknősfajra. Ezek az adatok teszik teljessé a világ mintegy 31 000 szárazföldi gerincesének  atlaszát, beleértve mintegy 5 000 emlős-, 10 000 madár- és 6 000 kétéltűfajt. A térkép a biodiverzitás törékenységével kapcsolatban néhány váratlan trendre és régióra hívta fel a figyelmet. Ilyen fontos területek például az Arab-félsziget és Levantia, Dél-Afrika belső, szárazabb vidékei, az ázsiai sztyeppék, a brazil caatinga vagy az Andok déli, magashegyi zónái.

Dr. Uri Roll, a tanulmány vezető szerzője, a negevi Ben Gurion Egyetem munkatársa elmondta: „A gyíkok különösen fura mintázatban terjedtek el a Földön: sok faj kedveli a forró és száraz helyeket. Ennek megfelelően sok, újonnan azonosított terület, ahol a természetvédelem különösen fontos lenne, száraz helyen, sőt sivatagokban található. Ezek nem feltétlenül lényegesek a madarak, vagy az emlősfajok megőrzéséhez, ezért nem is sejtettük ezek fontosságát.”

Egyiptomi tüskésfarkúgyík
Fotó: Alex Slavenko

Dr. Richard Grenyer, az Oxfordi Egyetem Biodiverzitás és Biogeográfia tanszékének docense azt mondta: „A száraz régiókban található létfontosságú területek azonosítása egyrészt jó dolog, mert ott a föld meglehetősen olcsó. De a sivatagok és más, csapadékmentes területek egyben számos modern emberi tevékenységnek is színhelyei: nagy öntözési projektek, hatalmas új napenergia-farmok, de háborúk és más konfliktusok is találhatók itt. Ez nagyon nagy kihívást jelent nekünk, természetvédelmi szakembereknek.” Az új atlasz annak ellenőrzését is lehetővé teszi a kutatók számára, hogy az eddigi erőfeszítések vajon megfelelőek voltak-e, illetve hogyan lehet a továbbiakban még hatékonyabbá tenni ezeket.

A kutatás nyomán remélhető, hogy ezekre a fontos hüllő-élőhelyekre fog több figyelem irányulni
Forrás: Roll és mtsai

Dr. Grenyer hozzátette: „Olyan eszközöknek köszönhetően, mint az atlaszunk, a tudósok először tekinthetnek a szárazföldi gerinces létformára annak teljességében, és hozhatnak megalapozott döntéseket az anyagi és egyéb erőforrások felhasználásáról. Ez persze nem jelenti azt, hogy az eddigi munkák pontatlanok voltak: az akkori tudás alapján a természetvédők gyakran igenis nagyon jó döntéseket hoztak. De most rendelkezésünkre állnak ezek az adatok, így a vállalkozásokhoz és a kormányokhoz hasonló módszerekkel tudunk tervezni – ez utóbbiak persze más céllal tekinthetnek a földterületek használatára. Sőt, mi talán kicsit jobbak is vagyunk, és adataink nyíltan hozzáférhetőek”.

Shai Meiri professzor, a Tel Aviv Egyetem kutatója több mint tíz éve tervezte meg ezt a projektet. „A hüllők elterjedésének feltérképezését sokáig túl nehéznek találták. De azon herpetológus szakembereknek köszönhetően, akik a legkevésbé kutatott régiókban is kiismerik magukat, sikerült ezt megvalósítani. Reméljük, hozzájárulhatunk azon állatcsoport megőrzéséhez, amelyik talán éppen az előítéletek miatt szenved az üldöztetéstől és pusztítástól” - mondta Meiri.

Életkép a magyarországi Rákosivipera-védelmi Központban: Halpern Bálint egy tenyésztésbe bevont egyedet szemrevételez.
Fotó: Bajomi Bálint

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) az atlaszban található összes fajt besorolja a különböző védelmi kategóriákba, a kritikusan veszélyeztetettől a kevéssé veszélyeztetett besorolásig. Mihelyt ez a munka befejeződik, az interaktív erőforrás szabadon hozzáférhető lesz. Így az adatok számos érdekelt fél – kormányok, természetvédelmi szervezetek, vállalkozások és egyének – számára lehetővé teszik a környezetük biodiverzitásának megőrzését.

A kutatásban egy magyar biológus, Nagy Zoltán Tamás is részt vett. Ő a brüsszeli Természettudományi Múzeum munkatársaként 2010 és 2015 között hét expedíción vett részt Közép-Afrikában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban - ezek nagy részét ő maga szervezte. Az ott gyűjtött minták és adatok, továbbá a belga tudományos gyűjtemények alapján ők nézték át és dolgozták fel a régió hüllő-biodiverzitását – így járultak hozzá az atlaszhoz és a projekthez. Az oxfordi és tel avivi csapattal nem ez az első publikációjuk: például kígyók és nagyon ritka gyíkfajok elterjedését is részletesen tanulmányozták.

Forrás: Oxfordi Egyetem
Fordították: Nagy Zoltán Tamás és Bajomi Bálint - www.bajomibalint.hu