A gyöngybaglyok hallásának további vizsgálata az emberi halláscsökkenés gyógymódjához is közelebb vihet
Fotó: Pixabay

A kor előrehaladtával, egyes fertőzések miatt, vagy a jelentős háttérzaj következtében gyakran alakul ki nagyothallás, melynek tünetei a magasabb frekvenciájú hangok esetében rendszerint előbb jelentkeznek és súlyosabbak is. Mindez az emlősök, így az ember esetében is az öregedés természetes velejárója, a folyamat hátterében pedig többek között a belső fülben lévő több ezer érzékelő szőrsejt idő múlásával jelentkező károsodása, elhalása áll. Ennek következménye, hogy míg az egészséges fiatalok 20 Hz–20 kHz frekvenciájú hangokat is képesek meghallani, addig a 65 év felettiek 4 kHz-nél magasabb frekvenciájú hangokra való érzékenysége már körülbelül 30 decibellel csökken. A hallásküszöb időskorban jelentkező eltolódását 24-26 hónapos tengeri malacoknál és 10-15 éves csincsilláknál is megfigyelték már.

Német kutatók egy most közzétett tanulmányban 2 évnél fiatalabb és 13 évnél idősebb gyöngybaglyok hallását vizsgálták részletesen. A visszhangmentes süketszobában végzett kísérletek során a fogságban tartott gyöngybaglyokat két korcsoportba osztották, majd minden madárnak megtanították, hogy hangjelzés után rögtön repüljön fel egy ülőágra. A feladat sikeres elvégzése után a gyöngybaglyok jutalomfalatokat kaptak. A kutatók a kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző frekvenciájú és intenzitású hangok lejátszása után van-e eltérés a két csoport viselkedése között.

A fiatal és idős madarak egyaránt jól teljesítettek a teszteken, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a gyöngybaglyok hallása időskorban sem romlik. A jelenség nem egyedi a madarak körében, a kutatók ugyanis korábban a seregélyek hallása esetén is hasonló eredményre jutottak. Mindez azzal magyarázható, hogy míg az emberi fül, hallásért felelős, szőrsejtjei nem képesek regenerálódásra, addig a madaraké újranőhet. A további vizsgálati eredmények közelebb vihetnek az időskori halláskárosodás gyógymódjának megtalálásához is.