Fotó: Pixabay

A kárászfélék kivételes téli szívósságát A magyar halászat könyve és Az állatok világa egyaránt említi: „midőn a tavak teljesen befagynak s eleven víz hiánya miatt minden hal pusztúl, a kárász még jól érzi magát.”, sőt „befagyhat a jég közé és később újból életre kel”.

Míg az emberi szervezet oxigén nélkül alig néhány percig maradhat életben, az aranyhalak és vadon élő kárász rokonaik napokat, de akár hónapokat is kibírnak a befagyott tavak mélyén kialakuló oxigénhiányos környezetben. A túlélésért folytatott harcban több módszert is bevetnek, melynek molekuláris hátterét Cathrine Elisabeth Fagernes és kollégái a közelmúltban tárták fel részletesen – írja a ScienceDaily.

Amíg az év során kellő mennyiségű oxigén van a vízben, addig a széles kárászok aerob anyagcserét folytatnak, melynek eredményeként komoly glikogéntartalékokat halmoznak fel szervezetükben. Amint aztán elérkezik a téli oxigénhiányos időszak, energiafelhasználásuk csökkentése érdekében egyrészt jóval kevesebbet mozognak, de szükség esetén anyagcsere-folyamataik átalakítására is képesek.

Az aranyhalak és vadon élő széles kárász rokonaik jól tűrik a zord telet: napokig, de akár hónapokig is életben vannak a tavak felszínén vastagra hízó jég alatt.


Fotó: Pixabay

A téli anyagcsere alapját az év során felhalmozott glikogénraktárak jelentik, melyből ezek a halak oxigén jelenléte nélkül, anaerob környezetben is képesek kinyerni a túléléshez szükséges energiát. Ebben a folyamatban azonban az állatokra veszélyt jelentő tejsav is képződik, melytől valamilyen módon meg kell szabadulniuk. Páratlan módszerüket sokan irigyelhetik: a keletkezett tejsavat ugyanis etanollá alakítják át, ami később kopoltyúikon keresztül távozik szervezetükből. A széles kárászok vérének alhoholszintje ennek következtében néhány hónap zimankó után akár 50 mg/100 ml is lehet, ami több európai országban elérné vagy meghaladná az ittas járművezetést jelentő határértéket.

Forrás: Démény-Müller (2014) A széles kárász