A Müller-gibbon, Délkelet-Ázsia egyik veszélyeztetett faja
Fotó: Wikipedia

Egy új tanulmány szerint azonban ez a nézőpont teljesen átértékelődik, ha az egyes fajok populációjának helyzetét külön-külön vizsgáljuk - számol be a Phys.org.

Egy 2015-ös publikációban már felvetették, hogy a bolygó a közelmúltban egy hatalmas kihalási eseményhez érkezett. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a jövőben a kétéltűek 41, az emlősök 26 százaléka tűnhet el. A lehetséges tömegkihalás hátterében az élőhelyek zsugorodása, a föld túlhasználata, az inváziós fajok megjelenése, a szennyezések terjedése és az éghajlatváltozás áll.

Az új vizsgálatban a kutatók 27 600 madár-, kétéltű-, emlős- és hüllőfaj elterjedtségét elemezték. Emellett 177 alaposan tanulmányozott emlősfaj populációjának alakulását is feltérképezték az 1990-2015 közti időszakban.

Az elemzés felfedte, hogy a gerinces élőlények több mint 30 százaléka nem csak területi veszteségen, de egyedszám-csökkenésen is átesett. A tanulmányozott 177 emlős megközelítőleg 40 százaléka élőhelye több mint 80 százalékát vesztette el a vizsgált periódusban. A jelenség a legsúlyosabban a trópusi területek állatait érintette, az emlősök esetében a helyzet Dél- és Délkelet-Ázsiában volt a legdrámaibb.

A tanulmány alapján a mai állati egyedszám akár 50 százalékkal is csökkenhet - ez több milliárd élőlényt jelent.

„A populációk és fajok súlyos vesztesége visszatükrözi empátiahiányunkat azon vad fajok irányába, melyek a kezdetektől fogva társaink voltak” - mondta Gerardo Ceballos, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője. A szakember hozzátette, ez egy előjele a további élőlények eltűnésének és a természeti rendszerek hanyatlásának, ez pedig a civilizációra is hatással lehet.

Sok faj kipusztulása valóban láncreakciót indíthat el, amely az egész ökoszisztéma drasztikus átalakulásával járhat. Éppen ezért a szakértők úgy vélik, a populációk csökkenésének rá kell világítania: nem várhatunk tovább a jelenség megfékezésére.

Mivel a folyamat mozgatórugója az ember, saját magunkat kell kordában tartanunk. A társadalmaknak fel kell ismernie, hogy a véges bolygón nem lehet az állandó növekedést fenntartani.