Széchenyi-díjasok – 2015
Idén tizenheten kapták meg a legmagasabb magyar állami tudományos kitüntetést, a Széchenyi-díjat.
Az Országgyűlés 1990. január 25-én döntött arról, hogy a korábbi Állami Díj helyett Széchenyi-díj adományozható annak, „aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ér el”. A kitüntetettek személyére, az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A Széchenyi-díjat a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából az államfő adja át.
A Széchenyi-díjnak két fokozata van: a nagydíj és a díj. Nagydíjat eddig öt alkalommal adományoztak: 1995-ben Kosáry Domokos történésznek, 2008-ban Lovász László matematikusnak, 2011-ben az Egyesült Államokban élő Nobel-díjas kémikus Oláh Györgynek, 2012-ben Vízi E. Szilveszter agykutatónak, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökének, 2014-ben pedig John Lukacs amerikai magyar történésznek.
A Széchenyi-díjjal kezdetben pénzjutalmat és egy Széchenyi-arcképet ábrázoló jelvényt kapott a kitüntetett. A díj formai elemei 2000-ben megváltoztak, a pénzjutalom és a jelvény mellett egy 89 milliméter magas, bronzból készült, aranyozott, Széchenyi István alakját formázó kisplasztikai alkotást is kapnak a díjazottak. A díjjal járó jutalom összege 2013-tól – a bérből és a fizetésből élők előző évi (a Központi Statisztikai Hivatal által számított), országos szintű nettó nominál átlagkereset hatszorosa -, ötvenezer, illetve százezer forintra való felkerekítéssel. A nagydíjjal járó adómentes jutalom a díj összegének kétszerese.
2015 Széchenyi-díjasai
Bársony István villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontja Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézete igazgatója, a hazai mikroelektronika, a szenzorika, illetve a mikro- és nanotechnológiai integrált rendszerek kutatásában és fejlesztésében elért kiemelkedő eredményei, valamint kimagasló intézetigazgatói munkájának elismeréseként kapta a díjat.
Frank András matematikus
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Frank András matematikus, a matematikai tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Matematikai Intézete Operációkutatási Tanszékének egyetemi tanára. A kombinatorikus optimalizálás és a gráfelmélet terén elért, világszerte kimagasló tudományos eredményei, négy évtizedes, hazai és nemzetközi szinten is iskolateremtő oktatási és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.
Eddigi pályafutására visszatekintve Frank András elmondta, hogy különösen a tanítványaira büszke: „Az életem során megannyi olyan szakdolgozóm és doktoranduszom volt, akik hazai és nemzetközi szinten is komoly elismertséget szereztek. Az egykori tanítványok sikerei és érdemei mellett jó érzés arra gondolni, hogy az ember ott lehetett az indulásuknál.”
Hebling János fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Fizikai Intézetének igazgatója, egyetemi tanár, az egyciklusú nagy intenzitású terahertzes impulzusok előállítása és alkalmazása terén elért kimagasló eredményei, valamint a nemlineáris optikában és lézerfizikában végzett több évtizedes iskola- és műhelyteremtő tevékenysége elismeréseként kapott díjat.
Jelenlegi kutatásairól szólva, az igazgató kitért arra, hogy nemrégiben egy olyan berendezésre tettek javaslatot társaival, amely – a Szegeden épülő szuperlézerhez hasonlóan – a legrövidebb, úgynevezett attoszekundumos fényimpulzusok előállítására képes, de a Szegeden alkalmazott technikával elérhetőnél várhatóan sokkal stabilabb impulzusokat képes kelteni. Jelenleg ennek a megvalósíthatóságát vizsgálják. Jövőbeni kutatásairól szólva beszámolt arról, hogy szeretné a terahertzes impulzusok energiáját még legalább megtízszerezni. A nagyenergiájú terahertzes impulzusok segítségével várhatóan olyan kompakt protongyorsítók építhetőek, amelyek a mostani gyorsítóknál tízszer-húszszor kevesebbe kerülnének, és lehetővé tennék azt, hogy a gyógyításban a leghatékonyabb sugárzáson alapuló rákterápia széleskörűen elterjedjen, hazánkban is elérhető legyen.
Kollár László Péter építőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kara Hidak és Szerkezetek Tanszéke egyetemi tanára, a mérnöki kompozit- és vasbetonszerkezetek statikai és dinamikai vizsgálatában végzett több évtizedes, nemzetközi visszhangot kiváltó kutatási eredményei, a gyakorlatban is széleskörűen alkalmazott tervezési eljárások kifejlesztését célzó munkája, valamint iskolateremtő oktatói és tudományszervezői tevékenységének elismeréseként kapta a díjat.
Jövőbeli terveivel kapcsolatban a professzor elmondta, rendszeresen adódnak új feladatok, amelyek tudományos kihívásokat jelentenek. Egyik doktoranduszával jelenleg az altalaj és épület kölcsönhatását elemzi a földrengési vizsgálatokban, egy másikkal műemlék épületek földrengéssel szembeni ellenállását vizsgálja.
Kovács L. Gábor neuroendokrinológus (balra)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos, neuroendokrinológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának elnöke, egyetemi tanár, a metabolikus megbetegedések és a laboratóriumi diagnosztika módszereinek fejlesztése területén elért kimagasló eredményei, valamint a hazai és nemzetközi laboratóriumi medicina fejlődését jelentősen segítő szervezeti és szakmai újításai, kiváló tudományszervezői munkája elismeréseként részesült díjazásban.
Az akadémikus korábban a hormon-, az idegrendszer és az agy kapcsolatával foglalkozott, ennek során jutott új információkhoz arról, hogy az agyalapi mirigy hormonjai hatással vannak a tanulási teljesítményre, továbbá befolyásolják a kábítószerekhez való hozzászokást. Kitért arra is, hogy érdeklődése az utóbbi években egyre inkább az úgynevezett korai, személyre szabott diagnosztika felé fordult. „Munkatársaimmal új labormódszerek kidolgozásával, úgynevezett korai markerek keresésével kezdtünk foglalkozni, ezekkel jó előre meg lehet becsülni betegségek kialakulásának kockázatát.” Szólt arról, hogy a közelmúltban bekapcsolódott a mesterséges megtermékenyítés során alkalmazható új, korai markerek vizsgálatába. Itt újfajta chipdiagnosztikai módszerek kifejlesztésével igyekeznek segíteni a legéletképesebb, leginkább beültetésre alkalmas embriók kiválasztását. A cél az, hogy ezeket a vizsgálatokat az embriók érintése nélkül, azok folyadékkörnyezetéből lehessen elvégezni.
Ligeti Erzsébet kutatóorvos
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Ligeti Erzsébet kutatóorvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara Élettani Intézetének igazgatóhelyettese, egyetemi tanár, a sejtélettan területén elért kiemelkedő orvosbiológiai kutatási eredményei, valamint a tudományos utánpótlás-nevelés érdekében végzett magas szintű oktatói munkája elismeréseként kapott díjat.
Jelenlegi munkájáról a kutató elmondta, hogy a természetes immunválaszban alapvető szerepet játszó falósejtek működésének és szabályozásának pontosabb megismerésével foglalkoznak. „Az elmúlt években fedeztük fel, hogy az ezen sejtekből leváló kisebb egységek, a vezikulumok, vagyis hólyagocskák önmagukban is képesek gátolni a baktériumok szaporodását. Ezt a mechanizmust vizsgáljuk tovább, ennek során új, mások által még nem vizsgált fehérjék működését tanulmányozzuk, és egyre több klinikai együttműködést is építünk, hogy ismereteinket a betegek gyógyulása érdekében felhasználhassuk” – magyarázta a kutató.
Márkus Béla, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete nyugalmazott egyetemi docense, a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb szakértőjeként elért jelentős tudományos eredményei, páratlanul gazdag irodalomtudományi és kritikusi életműve, valamint egyetemi oktatói tevékenysége elismeréseként kapott díjat.
Sarkadi Imréről írt töredékes monográfiát, a két kiváló kolozsvári művész, Kányádi Sándor és Szilágyi István munkáiról szóló tanulmányok kötetbe gyűjtése oktatási segédanyagként is hasznosak. Márkus Béla elmondta, hogy a több mint negyven év alatt, amióta az irodalom közelében dolgozik, tíz önálló kötete jelent meg, jelenleg Ágh Istvánról szóló kismonográfián dolgozik.
Rácz Zoltán Attila fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméleti és Fizikai Tanszéki Kutatócsoportja kutatóprofesszora az egyensúlytól távoli jelenségek statisztikus leírásában elért, nemzetközileg is elismert kiemelkedő tudományos eredményei, valamint kimagasló oktatómunkája elismeréseként kapott díjat.
1986-ban az elsők között hozott Magyarországra személyi számítógépet, amelyet üzembe is helyezett a tanszéken. „Sokan furcsállták, hogy számítógépen oldunk meg feladatokat. Mi azonban azt próbáltuk demonstrálni, hogy így sokkal gyorsabban eljutunk bizonyos problémák megoldásáig, még akkor is, ha a számítógépet csupán arra használjuk, hogy a rajzokból ötleteket merítsünk egy feladat megoldásához” – idézte fel a régi éveket a kutató. A terveiről mesélve Rácz Zoltán elmondta, hogy a jövőben is szeretné folytatni a reakciózónákkal kapcsolatos kutatásokat.
Rózsa Huba teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusának, római katolikus lelkipásztornak a teológia területén elért kiemelkedő tudományos eredményei, valamint a Szentírás javított szövegű kiadása érdekében végzett magas színvonalú és odaadó munkája elismeréseként kapott díjat. Rózsa Huba felidézte, hogy amikor 1977-ben átvette az ószövetségi tanszéket, kollégáival együtt azzal kellett szembesülnie, hogy míg a korábban az oktatás nyelveként használt latin nyelvet már nem ismerik eléggé a hallgatók, ezért a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésén munkálkodott. Tudományos munkája csúcsának az Ószövetség keletkezéséről írt könyvét tartja, de azt is bevallotta, hogy jelenleg épp az átdolgozásán munkálkodik. Az új könyv kedvéért áttanulmányozta az elmúlt 10 év biblikus kutatásainak eredményeit és jóformán „újratanulta” az Ószövetséget. A jövőbeli terveiről így nyilatkozott: „két évvel ezelőtt, amikor hozzáláttam az Ószövetség-könyv újraírásához, megesküdtem, hogy ez a könyv lesz a hattyúdalom, de most, a munka végéhez közeledve már nem is vagyok ebben olyan biztos”.
Solti László, állatorvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinikája egyetemi tanárának a reprodukciós biológia területén végzett, kiemelkedő jelentőségű elméleti és klinikai munkája, valamint kimagasló oktatói és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként kapott díjat. Az állatorvos negyven éve vizsgálja az állatok reprodukciós képességeit, jelenleg egy szilvásváradi kutatásban dolgozik, ahol a lipicai lovak szaporodási tulajdonságait vizsgálják. A gazdaságos állattenyésztés kulcsfontosságú eleme a szaporaság – magyarázta a szakember. „Egy tehénnél például alapvető, hogy minden évben legyen utódja, ám ezt igen nehéz elérni, hiszen óriási tejtermelésre vannak kényszerítve, emellett nem természetes körülmények között tartják őket, ami nagyon megterheli az anyagcseréjüket. A megfelelő szaporodás más állatoknál is probléma” – mondta Solti László, aki a reprodukciós eljárások kutatójaként ezeken a problémákon igyekszik segíteni.
Szatmáry Zoltán, állami díjas fizikus, a fizikai tudományok doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Kar Nukleáris Technikai Intézete Atomenergetika Tanszékének professor emeritusa, kiváló nemzetközi jelentőségű kísérleti és elméleti reaktorfizikai kutatási eredményei, valamint a magyar nukleárisszakember-képzés érdekében végzett iskolateremtő egyetemi munkája elismeréseként kapott díjat. Pályájának legjelentősebb munkájaként a paksi atomerőmű reaktorfizikájának a megalapozását célzó, nemzetközi együttműködés keretében végzett kísérleteket és számításokat tekinti. Ez a munka 1972-től 1990-ig tartott, tíz ország és mintegy száz külföldi kutató részvételével.
Tellér Gyula szociológus, irodalmár, József Attila-díjas műfordító Magyarország politikai és kulturális közéletében betöltött, évtizedek óta meghatározó szerepe, valamint jelentős, a világirodalom legnagyobb klasszikusait magyar nyelvre adaptáló műfordítói életműve elismeréséért kapott díjat.
Tőkés Rudolf politológus, a Connecticuti Egyetem professor emeritusa a kelet-közép-európai átmenetek szakértőjeként a magyar politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok tárgyilagos megítélését szolgáló, mélyreható és avatott elemzéseken alapuló, a tranzitológia tudományában is egyedülálló, azt gazdagító életműve elismeréseként kapott díjat.
Török László régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Régészeti Intézete professor emeritusa az ókori Núbia története és régészete, az egyiptológia és a koptológia területén végzett, a magyar és a nemzetközi ókortudomány számára is meghatározó, sokrétű és szerteágzó tudományos kutatómunkája elismeréseként kapott díjat.
Bánfalvi Antal, Balázs András, Apáthy István (balról jobbra)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A Széchenyi-díjat megosztva kapta, az űrkutatás világtörténetében egyedülálló magyar mérnöki teljesítmény, az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája leszállóegységén megépült műszerek elkészítése során végzett, kiemelkedő munkája elismeréseként:
Apáthy István állami díjas villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának külső műszaki szakértője
Balázs András villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa
Bánfalvi Antal villamosmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéke egyetemi doktora.
Apáthy István az űrkutatás szerelmesének vallja magát. „Gyermekkori álmomat sikerült megvalósítanom, negyvenöt éve foglalkozom az űrkutatásban alkalmazott műszerek fejlesztésével, és amíg tudom, folytatni szeretném” – fogalmazott a kutató, aki egyebek mellett a Nemzetközi Űrállomáson 11 éve óta folyamatosan működő második generációs “Pille” dózismérő főkonstruktőre. Vezetésével készültek a töltött részecskék detektálására szolgáló spektrométerek a Vénusz és a Halley-üstökös tanulmányozására indított Vega-űrszondák fedélzetére, utóbbi fejlesztésért 1986-ban Apáthy István Állami-díjban részesült. Bizonyos értelemben ennek folytatása volt a Rosetta-programban való részvétel. Az űrszonda leszállóegysége, a Philae számára készített egyik műszer főkonstruktőre vagyok, amelyik sikeresen működött és jelenleg is az üstökös felszínén van. Húszéves munka eredményéről van szó, hiszen a fejlesztések egy évtizeddel a Rosetta 2004-es startja előtt kezdődtek” – fogalmazott a szakember.