A Mauna Kea vulkánon, terepgyakorlaton.

Ilyen és ehhez hasonló érdekességeket tárt elénk az egyedülálló esemény, a Google Lunar XPRIZE versenyét kísérő nyilvános rendezvénysorozat, amely 2014. június 4. és 6. között fővárosunkban zajlott.

Évszázadok óta szerveznek a tudomány fejlődése érdekében ösztönző versenyeket. Az első -talán legjelentősebb - motiváló programot 1714-ben írta ki a brit kormány a hajók tájékozódásának megkönnyítésére. Az innováció eredménye során készített hajókronométert a tengeri utazásoknál másfél évszázadon keresztül használták. Ilyen ösztönző program során forradalmasította a repülés történetét Charles Lindbergh azzal, hogy 1927-ben megszakítás nélkül átrepült az Atlanti-óceán végtelennek tűnő vizén.

Jelenleg a világ egyik legnagyobb technológiai versenyét, a mindenki által jól ismert keresőóriás, a Google finanszírozza. A 30 millió dollár összdíjazású verseny legfőbb jutalma 20 millió dollár. Célkitűzése, hogy a tudósok, kutatók, mérnökök 90 százalékban magánerőből - állami támogatás nélkül - készítsenek egy olyan eszközt, amely képes eljutni a Holdra, majd ott a zord terepen meg tud tenni minimum fél kilométert, és nagyfelbontású képekből, videóból álló, úgynevezett holdadást küld vissza bolygónkra.

A versenyre a világ minden tájáról érkeztek csapatok, azonban a benevezett 33 közül napjainkra már csak 18 van versenyben, köztük a magyar Puli Space Technologies, Pacher Tibor fizikus vezetésével.

A Puli kis csapata eddig számos tesztelést hajtott végre. A működőképes I2.0-ás változat a marokkói sivatagban, valamint hawaii-i Mauna Kea vulkánjának barátságtalan terepén egyaránt bizonyított. Az I3-as űrképes körülményeket elviselő prototípusnak, számos szélsőséges behatásnak kell majd ellenállnia, mint például a súlytalanság, gravitációs terhelés a rendszer indításkor és leszálláskor, az extrém hőmérsékletkülönbségek és a sugárzás.
„Mivel a Holdnak nagyon ritka a légköre, így nincs hőáramlás, hővezetés. Ahova a Holdon a Napsugarak elérnek, ott a +120-ra, ahol árnyék uralkodik, ott akár a -170 Celsius-fokra is alaposan fel kell készülni” - számolt be Pacher Tibor a puli csapatának vezetője. Ezen indokok miatt a jármű anyagának kiválasztásánál is rendkívüli körültekintéssel kellett eljárni. Elengedhetetlen, hogy a robotban található vezérlőelektronikák Rad-Hard - vagyis az elektronikus-alkatrészek elektromágnes sugárzásokkal szemben rezisztens - kivitelűek legyenek.

A járműnek (rover) indokolt a maximális egyszerűsége. Lényeges, hogy minimális hibalehetőséggel bírja ki a teljes utazást és a megérkezés után a küldetés végrehajtását. Alapjában véve a fedélzeti rendszer nem rendelkezik különösebb autonómiával, az operatív tesztek során a navigálást egyszerűen végre tudták hajtani. Mauna Keán, a Hawaii-szigetek jelenleg szunnyadó pajzsvulkánjának kőtörmelékes lejtőjén, 2700 méteres magasságban két rovert is teszteltek. Az előírt távolságot - a kőgörgetegekkel borított terepen - különösebb problémák nélkül sikerült 100 méterrel meghaladni. A tesztelés során is bebizonyosodott, hogy a konstrukció élet- és működőképes. Nyilvánvaló, hogy egyes funkciók finomhangolást igényelnek, ilyen például a járműre felhordott por csökkentése, illetőleg eltávolítása. A tesztnek köszönhetően sikerült kapcsolatot létesíteni NASA - Kennedy Space Centerrel, ahol a szakemberek évek óta dolgoznak egy ilyen fejlesztésen. A járműre felhordott port változó elektromágneses mezővel távolítják el, amelyet egy együttműködés keretein belül terepen is kipróbálhatnak, így a fejlesztés mindkét fél számára előnyös lehet.

„Az eredetileg kevlár-szénszál alapú kerekek az I3-as robotnál - a Miskolci Egyetemen készült tanulmányok alapján - fémből készülnek el. Mivel nincs idő egy teljesen új matéria kifejlesztésére, olyan anyagot használnak majd, amely korábban sikeresen vette a világűr kíméletlen akadályait. 2015 elején szeretnék befejezni a mostani prototípust, hogy utána megépíthessék azt a járművet, amely már az űrben is képes lesz helytállni” - fejtette ki a fizikus szakember.

A verseny végső határideje 2015. december 31., ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel 2015 októberében juttatják fel a rovert a Holdra. Becslések szerint az eddigi munkálatokra az elmúlt három és fél évben több mint 30 000 munkaórát fordítottak a projektben résztvevők. A PULI csapata az idő szűkében mégis emberi erőforráshiánnyal küzd, leginkább villamosmérnökökre lenne szüksége a csapatnak, ha nem sikerül megfelelő szakembereket találniuk, akkor az anyagi források terén igényelnének további támogatásokat.

A június első hetében szervezett rendezvényen a Rover Show-val és a mozgó planetáriummal egybekötött kiállításon az érdeklődők betekintést nyerhettek a program rejtelmeibe és találkozhattak a puli nemzetközi versenytársaival is. A 3D Printing Days keretei lehetőséget nyújtott a nyilvánosságnak, hogy a 3D nyomtatás űrbéli hasznosításával is megismerkedjenek.

Bízunk benne, hogy a magyar csapat űrképes Pulija el fogja érni a Hold lenyűgöző, kietlen felszínét.

Írta: Kőnig Rita

Fotók: pulispace.com