Andics Attila etológus az egyik vizsgálati alannyal

Fotó: ELTE Etológia Tanszék

Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy a kutya agyában csakúgy, mint az emberében, létezik egy fajtársak hangjaira érzékeny terület. 

A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutya agya az emberéhez hasonló módon érzékeli a hangokban rejlő érzelmek akusztikus jellegzetességeit is.

A fajtárshangokra való érzékenység egy olyan agyi funkció, ami már legalább 100 millió éve, a kutya és az ember legutolsó közös őse óta jellemzi az emlősök hangfeldolgozását. A kutatás új megvilágításba helyezi az ember és legjobb barátja közti különleges kapcsolatot is, és segít megérteni azokat a viselkedési és neurális mechanizmusokat, melyek a két faj több tízezer éve fennálló szövetségét olyan hatékonnyá tették.
 

A vizsgálatban résztvevő négylábúak
Fotó: ELTE Etológia Tanszék

„A kutya és az ember egymás közelében élnek, nagyon hasonló szociális környezetben. Eredményeink azt mutatják, hogy nemcsak a szociális környezet hasonlít, hanem azok az agyi mechanizmusok is, amelyek a szociális információkat feldolgozzák – mondta Andics Attila, a kutatócsoport munkatársa. – Ez fontos támogatást nyújthat a két faj közti kommunikáció sikerességéhez is.” 

A kutyák teszteléséhez nélkülözhetetlen volt, hogy az emberekhez hasonlóan mozdulatlanul feküdjenek egy MRI készülékben. Az etológus Gácsi Márta, a kutatócsoport munkatársa által kifejlesztett tréning során az úgynevezett modell-rivális technika egyes elemeit alkalmazták. Ez lényegében annyit jelent, hogy míg egy tapasztaltabb kutyát dicsértek, jutalmaztak a mozdulatlan hasalásért a szkenner asztalon, egy másik, tapasztalatlanabb kutya az asztal mellől figyelhetett, és így hamarosan már alig várta, hogy ő lehessen a következő. A kutyák és gazdák lelkes részvétele tette lehetővé, hogy pontosan ugyanazt a neurális képalkotási kísérletet végezzék el úgy a kutyán mint az emberen – ilyen vizsgálatra korábban még nem volt példa. A kutatók megmérték a kutyák és az emberek agyi aktivitását, miközben összesen, mintegy kétszáz kutya- és emberi hangot hallgattak meg a nyüszítéstől és zokogástól egészen a játékos csaholásig és nevetésig. 

A mérések szerint a fajtárshangokra érzékeny agyterület kutyában is és emberben is közel ugyanott, a halántéklebeny elülső végében, az ún. temporális pólusnál helyezkedik el. Nem meglepő módon ez a terület a kutyában elsősorban a kutyahangokra, emberben pedig emberhangokra reagál. „Megfigyeltünk egy nagyon izgalmas hasonlóságot abban is, ahogy a kutya és az ember agya a hangokban rejlő érzelmeket feldolgozza. A legmeglepőbb az, hogy a kutya agyában is ugyanaz a korai hallókérgi terület reagál erősebben a pozitív hangokra, mint az emberében, ráadásul ez független attól, hogy melyik faj hangjairól van szó” – ismertette Andics Attila. 

A képre kattintva, a kísérletet bemutató videót láthatják.

Fotó, videó: ELTE Etológia Tanszék

Voltak azonban különbségek is: érdekes módon, míg az ember hallókérgi területeinek csak 3 százaléka aktiválódik erősebben a nem élőlénytől származó zajokra, kutyáknál ez az arány 48 százalék. Vagyis míg az emberi hallókéreg szinte egészében az emberhangokra optimalizálódott, a kutya hallókérge ennél sokkal heterogénebb. A fajtárshangokra érzékeny területek megjelenése a nyelvi képességek kialakulásának fontos evolúciós állomása lehetett. Nagyon érdekes kérdés, hogy az emberi beszédértést segítő agyi mechanizmusok közül melyek vannak jelen a kutyában is. 

Ez a kutatás lehet az első lépés ahhoz, hogy megértsük, mitől tud a kutya annyira hatékonyan ráhangolódni a gazdája lelkiállapotára. „Az általunk alkalmazott módszer teljesen új lehetőséget biztosít a kutyák agyműködésének tanulmányozására. Végre elkezdjük megérteni, hogy hogyan gondolkodik az emberről a kutya, és hogyan tájékozódik a mi szociális környezetünkben” – fűzte hozzá Andics Attila.

Forrás: ng.hu