Fotó: dreamstime

Amellett, hogy oly édesen finom, számos ásványi anyag, enzim, aminosav, vitamin bőséges tárháza. Napjainkban is, sorra születnek a hatásait vizsgáló újabbnál újabb eredmények. Íme néhány.
Számos kutatás igyekezett korábban is utánajárni, mennyire egészséges a méz és a fahéj kombinációja, mert jóllehet a fahéjat mezopotámiai ékírásos szövegek is gyógynövényként említik, mégis, konkrét hatásairól igen kevés tudományos bizonyíték van, ellenben sok ellentmondás.  Az utóbbi évek viszont egyre több részletező tudományos szintű kutatást tud maga mögött e témában. Spanyol szakemberek a fahéj influenza-vírustörzsek elleni jótékony hatását mutatták ki. Indiai és japán tanulmányok igazolták, mézbe kevert fahéjjal megakadályozható a túlzott bélgáz-termelődés. Hatásosnak tűnik húgyhólyag-fertőzések kezelésére. A Koppenhágai Egyetemen néhány éve megerősítették: a vízben oldott fahéjas mézes keverék enyhíti az ízületi fájdalmakat. Vitalizál, vírusölő hatású, továbbá hasznosnak bizonyul néhány idegrendszeri eredetű betegség kezelésében. A Fairlawni Egészségtudományi Kutatóközpont (Centre for Applied Health Sciences) szakemberei szerint pedig a vízzel vegyített fahéj jó eséllyel csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Ausztrál és japán eredmények is rámutattak, többfajta rákos megbetegedésben szenvedők fájdalmait képes enyhíteni napi pár kanál méz némi fahéjjal.

A jövő méz- és fahéjkutatóira ugyanakkor még sok munka vár, ugyanis az is kiderült, hogy a túlzott fahéjbevitel vérrögösödést, máj- és vesekárosodást okozhat. Több amerikai szervezet küzd azért, hogy a fahéj különféle összetevőinek és hatásainak mind pontosabb megismerését követően a jövőben azokat hivatalosan is hatóanyagként lehessen alkalmazni.

A legfrissebb mézes eredményt nemrég ismertették a Microbiology című szakfolyóiratban. Sarah Maddocks és kutatócsoportja Cardiff Egyetemi tanulmányában a manuka mézre hívja föl a figyelmet. A fehér vagy rózsaszín szirmokkal ékeskedő manuka (Leptospermum scoparium) Új-Zélandon s Ausztrália délkeleti részén honos örökzöld fa. Az őslakos maorik majd minden részét természet adta gyógyszerként használják. Leveleiből tea főzhető. Megfigyelték, hogy leveleit s kérgét egyes papagájok tollaik parazitamentesítésére használják.

Gyakori, hogy műtétek, akár kisebb otthoni bőrsérülések után a bőrön élő, máskülönben ártalmatlan baktériumok csúnyán megfertőzhetik a sebet. Az egyik leggyakoribb bőrünkön lévő törzs a  Streptococcus pyogenes, ami sajnos hosszas gyógyulási időt kívánó sebeket okoz, mivel egyfajta biofilm-réteget képez a sebfelületen. Mármost a laboratóriumi tesztek alapján Maddocksék azt találták, a manuka méz éppen ennek a kialakulását gátolja, elképesztően kiváló mértékben és minőségben.

Érdekes történelmi részlet, hogy az ókori Egyiptomban a mumifikálás során azon testnyílást, ahol az illetőt kizsigerelték, utóbb a bőrt összehúzták, vagy bevarrták s méhviaszból készített lapocskával fedték be. Kiderült, a tesztelt méz a bakteriális sejtek nagytöbbségét elpusztította. Ami kiváltképp érdekes egyszersmind meglepő – merthogy egyre több törzs ellenállóvá válik az antibiotikumos kezelésekre –, hogy a manuka mézzel szemben a baktériumok nem válnak rezisztenssé. A kutatók remélik, a manuka méz mielőbbi klinikai szintű „bevetése” során is eredményesen előzi meg a sebfertőződést, ez esetben ugyanis a jövőben szó szerint mézzel lehetne kezelni kisebb-nagyobb sebeinket.

Írta: Csibrányi Zoltán