Közös evolúciós eredete van minden kerek pókhálónak, mely számos pókfaj tipikus hálófajtája, állítja egy, a Proceedings of the Royal Society tudományos folyóiratban közölt molekuláris filogenetikai kutatás.
Fotó: dreamstime
A tanulmány másik fontos hipotézise szerint a sokféle pókháló kialakulásának mozgatórugója az újabb természetes élőhelyek (pl. fatörzsek, ágak közötti részek) elfoglalásának kényszere, illetve a megfelelő helyek mind hatékonyabb kihasználása.
A pókok képviselik az egyik legősibb és legváltozatosabb állatcsoportot a Földön. A legrégebbi, a devon földtörténeti időszakból származó leletek mintegy 380 millió évesek. Idáig közel 40 000 fajukat írták le, ők a természetes mikrokörnyezet legmeghatározóbb ragadozói.
Az első hálószövő pókősök a középső triászban jelentek meg, 200 millió évvel ezelőtt. A triász későbbi szakaszaiban és a kora jurában nagyon gyorsan számottevő változatosság alakult ki. E sokféleség kialakulását hagyományosan a rovarok, mint fő zsákmányállatok, és a virágzó növények elterjedésével kötik össze.
A hálószövő pókfajok leszármazási viszonyainak megértése érdekében a most bemutatott cikk szerzői átfogó elemzést végeztek, melynek eredményeképp új hipotézist vázoltak fel. Az egyik szerző, Miquel A. Arnedo a Barcelonai Egyetem Zoológiai tanszékének tanára szerint faj- és családszám tekintetében mind ez idáig a legteljesebb taxonómiai mintát elemezték, minden hozzáférhető genetikai marker felhasználásával: a kerek hálót szövő (összefoglaló nevükön Orbiculariae) 22 pókcsaládból 21 család 291 pókfajának DNS szekvenciáját, azon belül hat genetikai markert elemeztek, molekuláris biológiai és bionformatikai módszerekkel.
„Úgy véljük, hogy a hálószerkezetben bekövetkező változások segítik az új élőhelyek meghódítását, és a különböző ökoszisztémák táplálékforrásainak jobb kihasználását. Más szavakkal, a zsákmányállatok eloszlása és az élőhely összetettsége meghatározóbb, mint a zsákmány változatossága. Ráadásul tanulmányunk szerint a kerek pókhálók megjelenése nem esett egybe a rovarok sokféleségének robbanásszerű növekedésével. Nem pusztán a hálószövő képesség tette lehetővé a pókok sokféleségének kialakulását, hanem maga a pókselyem előállításának képessége is. A pókselyemből készült fonál – a háló szövésén kívül – használható még rögzítésre, helyváltoztatásra, fészek készítésére, és a tojások védelmére. A legnagyobb áttörést a ragadós pókselyem megjelenése hozta, mely kevesebb energiabefektetést és viselkedési mintázatot igényel a pók részéről”- magyarázza Miquel A. Arnedo.
Összességében a tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a pókok a rovarok evolúciójának követése helyett inkább a lehető legnagyobb ökológiai tér meghódítására dolgoznak ki újabb és újabb stratégiákat.
Forrás: ScienceDaily