A Föld története során az eddigi legnagyobb mértékű kihalás a földtörténeti óidő (paleozoikum) illetve a középidő (mezozoikum) határán ment végbe. Ha időszakokra vetítjük le, a Perm–Triász határán az akkor élt élőlények mintegy 90 százaléka tűnt el végleg a Föld színpadáról. Most egy, a perm végi kihalást vizsgáló nemzetközi tudóscsoport abból indul ki, hogy a sós vizekben lévő halogén szénhidrogének súlyosan károsították a növényeket, és ez okozhatta a sivatagos területek kiterjedését is.


A környezeti hatások bonyolult láncolatának következményeként sok faj vesztette el élőhelyét, és ez lehetett a tömeges kihalás oka - írják a tudósok az orosz tudományos akadémia folyóiratának (Dokladi Akagyemii Nauk) legfrissebb számában.

 A Permben végleg eltűntek a trilobiták (háromkaréjos ősrákok)

A Permben végleg eltűntek a trilobiták (háromkaréjos ősrákok)


„Becsléseink azt mutatják, hogy a Zechstein-tengerhez hasonló sós vizekből feltörő légszennyező anyagok katasztrofális következményeket kellett, hogy kiváltsanak” – írta közleményében Ludwig Weissflog, a lipcsei környezetkutató központ munkatársa. Az orosz, osztrák, dél-afrikai, és német tudósok elméletük alátámasztásához az akkori és a mostani biokémiai folyamatokat hasonlították össze.

 A Perm egyik legsikeresebb ősüllője: a Dimetrodon

A Perm egyik legsikeresebb ősüllője: a Dimetrodon


Elgondolásuk segíthet megfejteni a Föld történetének legnagyobb kihalását övező rejtélyt. „Az a kérdés, hogy a sós tavakból származó halogén szénhidrogének egyedüliként vezettek a kihaláshoz, vagy az más tényezők összhatásának eredménye volt, és vulkánkitörések, meteoritbecsapódások, vagy a metánklatrátok játszottak szerepet benne, továbbra is nyitott” – fogalmazott Weissflog.


Kapcsolódó cikk:
Negyedmilliárd éves apokalipszis