Az ember a szexuálisan szelektáló fajok közé tartozik, a legjobb genetikai állományú utódok létrehozása érdekében a nők törekvése, hogy a legelőnyösebb külsejű férfit szerezzék meg maguknak (és viszont).

Felmerül azonban egy kérdés. Elvileg annak kellene történnie, hogy a legelőnyösebb külsejű férfiak szaporodnak a leginkább, génjeiket elsősorban ők örökítik tovább, így hosszú idő alatt a szelekció következtében uniformizálódnunk kellett volna. Ha főként a jóképű macsók génjei jellemeznék világunkat, nem lenne olyan sok előnytelen külsejű ember, egyformábbak lennénk, kívül-belül. Miért van tehát, hogy mégis nagyon különbözünk egymástól?

Az angol Newcastle Egyetem kutatói, Prof. Marion Petrie és Dr. Gilbert Roberts az elmúlt tíz évben a genetikai sokféleség okait kutatták. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a génállomány változatossága valamiféle előnnyel jár, ami még az uniformizált szépségen is túltesz.

Amikor a szerelő nem szerel

Sejtésük beigazolódott. A DNS-nek vannak olyan részei, melyek az úgynevezett „DNS repair kit”-et, azaz olyan fehérjéket kódolnak, amelyek a génállomány megváltozása esetén képesek a hibák, mutációk kijavítására. Ha e „szerelő” fehérjéket kódoló gének területén következik be mutáció, a hibák kijavítása nem, vagy nem teljes mértékben valósul meg.

Ez természetesen veszélyekkel is jár, hiszen a hibás gének következtében szöveti degeneráció és rosszindulatú daganatok kialakulása is megindulhat. Másrészt viszont kedvező is, amikor a mutáció eredményeképp az egyén ellenállóbbá válik bizonyos betegségekkel szemben, képes lesz leküzdeni egyes vírusok és baktériumok támadását.

Úgy tűnik, ez utóbbi előny az, ami magyarázatul szolgál a sokféleség fennmaradására. A kutatók 2005-ben sajátos kísérletet végeztek. Kiválasztottak olyan férfiakat, akik génállományára a „repair” gének mutációja révén jellemző volt a sokféleség, lefényképezték őket, és a képeket megmutatták fiatal nőknek. Kiderült, hogy ezek a férfiak – akik a mutáció révén változatos génállománnyal rendelkeznek, ellenállók sok betegséggel szemben, és ezt a tulajdonságukat nagy valószínűséggel tovább is örökítik utódaiknak – az átlagnál vonzóbbak a nők szemében.

A darwini elképzelésekkel szemben tehát a szexuális szelekció épphogy a genetikai sokféleségnek kedvez. Nem a stabil génállományú férfiak a vonzók, hanem azok, akik genetikai változatosságuk miatt ellenállók – viszont a mutációk miatt kiszámíthatatlan, milyen leszármazottak várhatók tőlük.