Halvaszületésről beszélünk, amennyiben a magzat a 24. terhességi hét után halálozik el. Az ennél korábban bekövetkező magzati veszteségek a vetélések közé sorolhatók. Az Egyesült Államokban évente 26000 halvaszülés fordul elő, minden 200. szülés alkalmával halott magzat jön a világra. Magyarországon ez az arány azonos, az évi mintegy 95000 szülésre megközelítőleg 470 halvaszületés esik.

Az okok

A magzati halálozásnak számos oka lehet, ezek három fő kategóriába sorolhatók: a születési rendellenességek, a méhlepény és a köldökzsinór rendellenességei valamint az anyai problémák csoportjába.

A születési rendellenességek közé tartoznak az öröklött, és az élettel összeegyeztethetetlen betegségek, kromoszómatörések (pl. Down-szindróma, Edwards-szindróma), szív- és tüdőfejlődési zavarok, cisztikus fibrózis, agyi vizenyő, stb. Ezek a betegségek eredhetnek a fogamzáskor bekövetkező tökéletlen kromoszómapárosodásból, illetve a szülők által hordozott genetikai hibából. Míg az előbbi esetben minden esély megvan egy következő, egészséges gyermek születésére, genetikai betegség átörökítése esetén bizonyos százalék eséllyel a következő magzat is károsodhat, így mindenképpen ajánlott a szülőknek genetikai tanácsadást felkeresni.

A méhlepény és a köldökzsinór rendellenességeinek következtében a magzat nem jut elegendő tápanyaghoz vagy oxigénhez. Ennek oka lehet a fenti szervek fejletlensége, működészavara valamint a placenta kedvezőtlen elhelyezkedése a méhen belül. A köldökzsinór megcsomózódása, a magzat nyaka köré tekeredése is végzetes lehet, ez azonban szerencsére igen ritkán következik be.

Az anya egyes betegségei, így a cukorbetegség és a magas vérnyomás is halvaszületéshez vezethetnek, főleg későn felismert, rosszul vagy egyáltalán nem kezelt esetekben.

Egyes fertőzések szintén késői vetélést, halvaszületést idézhetnek elő, ide tartozik a chlamydia-fertőzés és bizonyos nemi betegségek. Az anya magas láza, esése vagy balesete is magzati halálozást okozhat, szerencsére ezek is ritkák.

A méhnyak fejletlensége, rövid mivolta vagy gyenge izomzata felelős a halvaszületések jelentős részéért. A következő terhességek során néhány egyszerű beavatkozással, öltés felhelyezésével megelőzhető a túlságosan korán meginduló, és így életképtelen magzatot eredményező szülés.

Derüljön ki!

A fent ismertetett okok lehetnek tehát felelősek a halvaszületések többségéért. Sajnos azonban igen gyakran nem derül ki, hogy adott esetben mi idézte elő a magzat halálát. Ennek oka az Egyesült Államokban abban keresendő, hogy az egyes államokban eltérő szabályok vonatkoznak a halvaszületés tényének bejelentési kötelezettségére, ami az egyik államban halvaszületésnek számít, az a másikban vetélésnek, és viszont. A halott magzat boncolása sem történik meg az esetek jelentős részében. A téma fájdalmassága miatt pedig a szülők gyakran nem beszélnek az esetről, nem járnak utána, miben keresendő a magzat halálának oka.

Magyarországon a helyzet hasonló. Míg egyre nagyobb eredmények mutatkoznak például a mesterséges megtermékenyítés terén, a halvaszületés mutatói nem változtak, továbbra is magasak a nyugati civilizációkban.

Ezt megelégelvén az Egyesült Államokban megindítottak egy hárommillió dollár összköltségű, ötéves kutatási tervezetet, melynek kivitelezéséért a Nemzeti Egészségügyi Intézmények öt tagja felelős. Ennek keretein belül igyekeznek felderíteni a halvaszületések valós számát, valamint a halott magzat és az anya vizsgálatával legalább 500 esetben utánajárni a halál okának. Ez a látszólag kis esetszám hatékony lehet a tendenciák feltárásában, és a halvaszületésekkel kapcsolatos elzárkózó attitűd megváltoztatásában.

A tengerentúli kutatásnak hosszú távon hazánkban is jótékony hatásai várhatók, hiszen a magzati halálozások okainak jobb megértése és esetleges visszaszorítása a fejlett országok mindegyikében alkalmazható módszereket kínál majd.