Sok délebbre eső korallzátony megmenekült a 2016-os tömeges pusztulástól, és pozitív változásoknak volt alanya mind az élő korallborítást, mind a halak állományait tekintve.
Fotó: Rick Stuart-Smith, Reef Life Survey

A korallfehéredés az a jelenség, melynek során a korallok elveszítik színüket. Ennek oka, hogy a korall szöveteiben lévő szimbiotikus egysejtű algák stressz hatására kilökődnek, vagy csökken bennük a fotoszintetikus színanyag. Világméretekben a tengerfelszín hőmérsékletének emelkedése okozza, mely nem csak elszigetelten jelentkezik, hanem a világ összes korallzátonyát fenyegeti.

Rick Stuart-Smith és munkatársai a Nature tudományos folyóiratban 2018. július 25-én publikált tanulmányukban beszámolnak az ausztráliai Nagy-korallzátonyon és a környező tengeren végzett kutatásaikról. Ennek során 186 ponton vizsgálták a korallokat, algákat, halakat és a mozgásképes gerincteleneket. A vizsgálataikat 2010 és 2015 között valamint a 2016-os tömeges fehéredési eseményt követő 8. és 12. hónap között végezték.

A papagájhalak fontos szerepet játszanak a korallzátonyokon, de az északon lévő zátonyokon csökkent a számuk a 2016 környékén tapasztalt melegebb évek során.
Fotó: Rick Stuart-Smith, Reef Life Survey

Eredményeik szerint a déli zátonyokon élő halközösség ma már a korábbihoz képest közelebb áll az északon jellemző mintázathoz, és a gerinctelen közösségek is jelentősen megváltoztak. A felmért helyszíneknél 44 esetében csökkent 10 százaléknál nagyobb mértékben az élő korallok mennyisége; az északi zátonyok szenvedték el a legnagyobb mértékű veszteségeket.
A kutatók szerint a vizsgált élőlényeknél észlelt változások inkább az óceánok és tengerek általános melegedésének számlájára írhatók, azaz nem a korallok számának csökkenése miatt következtek be.

Fordította: Bajomi Bálint, http://balint.bajomi.eu/