A négy madarat Vas megyében, Celldömölk határában látták, pár kilométerre lakóhelyünktől. Felhívtam az adat közlőjét, aki elmondta, hogy fél órája jött el a területről, akkor még ott csemegéztek egy kertben a szederfán. Nem is kellett több, összeszedtem családomat és az ebédet ki sem pihenve, autóba pattantunk és irány Nagysimonyi. Hamar odaértünk a megadott utcába, barátom mondta, hogy a kis csapattal lévő hím szépen énekel, ez majd szembetűnő lesz. Átlesve a sűrű lombú fán, ott rózsaszínlett az egyik madár, csöndben eszegetett. Nagy volt az öröm, hiszen utoljára Magyarországon 24 esztendeje láttam a madarat Hortobágyon. Ekkor költött is hazánkban.

A pásztormadár Ázsiai költőfaj. Fészkel Ukrajnában, a Volga-vidékén, Kis-Ázsiában, Közép-Ázsiában, Irán és Afganisztán területén. Inváziós években nagy tömegekben lepi el Európát annak is Bulgária, Dobrudzsa, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Magyarország és Olaszország északi felének részét. A legnevezetesebb hazai inváziója 1907-es és 1925-ös volt. Ettől alig marad el az 1948-as! Vannak olyan évek, amikor egyáltalán nem jelenik meg.

A fotózás után pár nappal Horvátországban voltunk, Krk szigetén. Röviddel megérkezésünk után, a ház ablakán kitekintve egy négyfős pásztormadár csapat repült át az ablak előtt. Néhány nap telt csak el, amikor a sziget déli csücskén a tenger irányába gyorsvonat sebességével repültek át, ekkor már cirka harmincfős volt a madársereglet.

Ilyen és hasonló élményekre sokat vár az ember, én magam 24 évet. A pásztormadár-invázió a költőhelyén lévő táplálék csökkenésével magyarázható. Évek óta figyeltem a Veszprém megyei falvak cseresznye- és szederfáit, hátha rábukkanok, de találkozni nem sikerült velük, most pedig, amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan el is tűntek hazákból. Az élmény még mélyen bennem él.

Írta: Ifj.  Vasuta Gábor