Álcserepes teknős
Fotó: Profimedia

A Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem új kutatása segíthet jobban megérteni az álcserepesteknősök tájékozódási és fészkelési szokásait - számol be a Phys.org.

A Kenneth J. Lohmann és J. Roger Brothers által vezetett csapat friss eredményei alapján a hasonló mágneses terű partokon fészkelő egyedek genetikailag közel állnak egymáshoz. A felfedezés segíthet a hatékonyabb védelmi projektek megtervezésében.

A szakértők arra jutottak, hogy a hasonló genetikájú példányokat leginkább környezetük mágneses tere, és nem az élőhelyeik közelsége vagy minősége köti össze.

Az adatok összhangban vannak Lohmann és Brothers korábbi vizsgálatával, mely szerint a kifejlett egyedek a mágneses mezők alapján találnak vissza ahhoz a parthoz, ahol kikeltek. Az új vizsgálat azt sugallja, hogy a teknősök bizonyos esetekben nem a célterületre, hanem egy hasonló mágneses terű partra keverednek.

A kutatók szerint a természetvédelmi projektek során nem szabad figyelmen kívül hagyni az új felfedezést. Mivel a tengerparti épületek és a távvezetékek megzavarhatják a mágneses tereket, a tájékozódó teknősöket is veszélybe sodorják.

„Az álcserepesteknősök lenyűgöző teremtmények, melyek azzal kezdik az életüket, hogy egyedül keresztülvándorolnak az Atlanti-óceánon, majd vissza. Végül visszatérnek fészkelni arra a partra, ahol kikeltek - vagy, mint ahogy kiderült, egy hasonló mágneses mezejű partra” - mondta Lohmann.

A szakértő hozzátette, felfedezésük nem csak a teknősök, hanem egyéb vándorló állatok, így a lazacok, a cápák, illetve bizonyos madarak védelme miatt is fontos lehet.