Kép: Pixabay

A Journal of Fish Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy-egy csoportban 30-1400 egyed fordulhat elő - írja az IFLScience. A hatalmas rajok évtizedek óta váratlanul tűnnek fel az Egyesült Államok északkeleti partjainál.

Az első megfigyelés 1980-ban történt, amikor a kutatók légi felmérést végeztek a régióban, hogy tanulmányozzák a veszélyeztetett simabálnákat. A szakértők ekkor azonosították az első nagy rajt, azóta pedig kilenc további jelentős csoportosulást észleltek.

Az átlagosan mintegy 8 méter hosszú óriáscápák a cetcápákhoz hasonlóan planktonokkal táplálkoznak. A hatalmas halak a partokhoz közeli és a nyílt tengeri területeken egyaránt előfordulnak. Az állatok életmódjának megismerését nehezíti, hogy bizonyos időszakokban rendkívül mélyre úsznak, ráadásul igen nagy távolságokat tesznek meg.

Mivel az élőlények rengeteget vándorolnak, az óriáscápa-kutatók gyakran a bálnák megfigyelése során gyűjtött légi felvételeket tanulmányozzák. Az új elemzésben is ilyen módszerrel igyekeztek kideríteni, hogy miért alakulnak ki a hatalmas rajok.

Leah Crowe, az új tanulmány vezető szerzője és a Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) munkatársa szerint az efféle adatok különösen akkor értékesek, ha műholdas felvételekkel és hajókról gyűjtött információkkal kombinálják őket.

Crowe kollégáival arra jutott, hogy az óriáscápák akkor tömörülnek csoportokba, amikor a tenger felszíne melegebb, 13-24 Celsius-fokos, a planktonokra utaló klorofill aránya pedig magas. Meglepő módon a rajokban az egyedek nem viselkednek agresszívan, ugyanakkor a jelek alapján nem is párosodnak.

A valaha dokumentált legnagyobb csoportot 2013 novemberében azonosították. Ekkor közel 1400 egyed úszott együtt egy 18,5 kilométer sugarú körben. A csoportosulás során gyűjtött minták igazolták, hogy a vízben igen sok parányi rák volt.

Bár a rajok kialakulásának pontos oka továbbra sem ismert, az új vizsgálattal sikerült felfedezni a csoportosulások néhány potenciális biológiai funkcióját.