Fotó: Konyhás István

A darvak európai helyzetéről, vonulásukról beszélgettünk Konyhás Istvánnal, a Hortobágyi Madárpark és Madárkórház igazgató-helyettesével.

Az európai darvak vonulásuk során két fő útvonalon érik el a Földközi-tenger térségét. A magyar Alföld – és ezen belül a Hortobágy - kulcsfontosságú pihenőhelyet jelent a keleti útvonalon. Honnan jönnek a nálunk minden ősszel megjelenő madarak?
Magyarországra főként a Finnországban, a balti államokban, illetve Lengyelország keleti részén költő darvak jönnek. Rendszeresen előfordul, hogy Svédországból és Fehéroroszországból is vonulnak ide, de lényegesen kisebb számban.

Mikor érkeznek hozzánk, és meddig tartózkodnak itt?
Általában szeptember végén érkeznek meg. Hogy meddig maradnak, már nem ilyen egyszerű. Van olyan év, amikor október végén tovább mennek, de volt olyan, hogy még szilveszterkor is voltak vagy ötezren. Ez mindig attól függ, hogy mikor jön meg az első markánsabb hideg, ami nem csak egy-két napra, hanem akár hosszabb időre is befagyasztják az éjszakázóhelyeket. 2017-ben kevesebb daru vonult keresztül hazánkon, ennek legfőbb oka, hogy a finnországi költőterületen tavasszal visszatért egy hétre a tél és sok fészek elpusztult. Pótköltés pedig a rövid nyár miatt nem lehetséges ezen a vidéken. Ha belevesszük a szomszédos vajdasági éjszakázóhelyeket is, akkor gyakorlatilag a Hortobágytól a Vajdaságig, a Tisza mentén, kis egyedszámban a Dunántúlon is mutatkoznak.

A daru a Hortobágyi Nemzeti Park címermadara

A 2009-ben megjelent Magyar Madárvonulási Atlasz szerint „míg az 1980-as évek elején az egyidejűleg itt tartózkodó darvak összlétszáma nem érte el a tízezres nagyságrendet, addig ez az 1990-es évek közepe óta eléri a százezret”. Mostanában hány egyedet számolnak?
Eddig 100-120 ezer volt a csúcs. Az idei szezonban kicsit alacsonyabb volt az egyedszám, mint az elmúlt két-három évben. Miután az utolsó nagy hidegfronttal az összes madár eljött az északi állomásairól, 70-90 ezerre becsültük a számukat. Nem szeretnék számháborúzni, ezek az értékek ugyanis csak becslések. Az, hogy Magyarországon mennyi daru vonul keresztül, az legkevésbé a Kárpát-medencei viszonyoktól függ. Az a legfontosabb, hogy az északi területen mennyire sikeres a költés, illetve mekkora a fészkelőterületek kiterjedése. Az utóbbi években dél felé terjeszkedik a költési területük így egyértelmű, hogy a hazai vonuló állományuk is nőtt.

Annak idején a pásztorok viselték a darutollat, általában a kalapjuk bal oldalán
Fotó: Konyhás István

100-200 évvel ezelőtt Magyarországon is fészkelt a faj, majd fészkelőként kipusztult, és átvonulóként volt csak jelen. 2015-ben újra bizonyították a fészkelését a Marcal mentén.
Igen, javul a darvak helyzete, és déli irányba bővül a költőterület. Szlovákiában már régebb óta voltak adatok. Így várható volt, hogy Magyarországon is újra költeni kezd a faj. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egész nyáron 3000-5000 ivaréretlen, vagy nagyon fiatal egyed „állomásozik” az országban. Ebből egyenesen következett az a várakozásunk, hogy előbb-utóbb fészkelni is fog. Ez be is következett. Volt, aki meglepődött, hogy pont a Dunántúlon, de ne felejtsük el, hogy az utolsó költés is a fonyódi öbölben volt.
Sokan azt hiszik, hogy mivel a Hortobágyon zajlik a vonulás, ez azt jelenti, hogy a daru nagy mocsarakban és vadregényes helyeken költ. Aki járt már a fészkelőhelyeken, az tudja, hogy ez nem így van: pont a Balaton-felvidéki, dél-dunántúli, erdőkkel tarkított kis vizes réteket szereti. Finnországban a tőzegmohaláp a költés alapja, de mindig csak olyan környéken található fészkelés, ahol erdő is van. A fiókáknak ugyanis három-négyhetes korukban el kell bújniuk, mivel ekkor még nem röpképesek. Ilyenkor már elég nagyok ahhoz, hogy ha kinn maradnának a nyílt terepen, akkor hamar összegyűjtenék őket a ragadozók.


Darvak látványos udvarlási tánca

Dél felé mi a végpontja a darvak vándorlásának?
Hidegebb időben a Földközi-tenger partjáig repülnek, ahol szétterülnek. Klasszikus vonulási útvonal a Torino – Szicília - Tunézia vonal, és akár Líbiáig is eljutnak. Ha az Atlasz-hegységből az olajfaligeteken át leszivárog valami kis vizecske a sós mocsarakba, akkor a szárazföld belsejében is jó telelőállomány alakulhat ki. Tehát Algériába is átmennek, illetve Tunéziának az algíri határáig, az Atlasz-hegység keleti szegletébe. Az ottani telelőhely sajnos mostanában tönkrement, főleg az olajfaligetek miatt. Annyira beindult az intenzív olajfa-ültetés és -termesztés, hogy nem szivárog le a víz a hegyekből, mert visszatartják ezeken a lejtőkön. Nem jut víz a Szahara északkeleti csücskébe, így ezek a sós mocsarak mostanában rosszul állnak vízzel.

A darvak jellegzetes krúgatása

Mit jelent pontosan a daruhúzás, amit hajnalban és esténként lehet megfigyelni a Hortobágyon? Könnyű összekeverni magával a daruvonulással, pedig két külön dologról van szó.
Ehhez a régi vadászemlékekig kell visszamenni: régen a vadászok használták a „libahúzás” és a „szalonkahúzás” kifejezéseket. A „húzásnak” lehetne egy olyan tudományos definíciója, hogy a vonuló madarak egy-egy pihenőhely környezetében egy bizonyos szakaszon rendszeresen mozognak. A madaraknak van egy éjszakázóhelyük, ami a darvak esetében mindig vizes területen van. A daru ugyanis azt szereti, hogy a lába vízben legyen éjszaka, de azért ne legyen túl sok víz. A 10-20 centis víz a legjobb. Az éjszakázóhely és a táplálkozóterületek közötti reggeli és esti madármozgalmat nevezzük húzásnak.

Ez összefügg a ragadozók elleni védekezéssel? A gyerekkoromban olvasott és nézett Nils Holgersson mesében védekeztek így a ludak.
Teljes mértékben. A róka ha nem muszáj, nem megy be a 10-14 fokos vízbe, ha mégis nehezen halad benne. A daru viszont elemében van ennél a vízszintnél. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben meg is lehet hallani, amikor egy ragadozó közelít és mozgás van a vízen. A tóból reggel kihúznak a táplálkozóhelyekre, amelyek általában mezőgazdasági területek, kukorica-, napraforgó-, lucernatarlók, őszi gabonavetések. Innen, ha nincs elég víz, akkor általában átmennek egy ivóhelyre, utána megint táplálkoznak. Végül este a táplálkozóhelyről behúznak az éjszakázóhelyre. Naponta mintegy 10-25 kilométer távolságot mozognak.

Darvak a mezőgazdasági táplálkozóhelyen, késő délután
Fotó: Bajomi Bálint

A darvak megfigyelése szempontjából a hajnal és az alkonyat az ideális. Ilyenkor sok daru repül az égen, V alakú csoportokba rendeződve.
Igen, és minél közelebb vagyunk az éjszakázóhelyhez, annál inkább sűrűsödnek a csapatok. Egy tölcséralakot kell elképzelni, ahogy a táplálkozóhelyekről megindulnak az éjszakázóhelyekre. Esetenként előtte még a gyepelőhelyen is megpihennek. A táplálkozóhelyeken bőségesen találnak ennivalót, hiszen még a mai technológiával is nagy szemveszteséggel dolgoznak a betakarítógépek. A gazda előszeretettel rakja meg jó púposan a pótkocsit, és minden egyes döccenésnél 10-20 kiló tengeri lecsöppen az útra – ezzel tulajdonképpen a darvakat eteti. Mindebből az is következik, hogy a madarak nagyon hamar fel tudják szedni azt a táplálékot, ami szükséges nekik. A táplálkozóhelyen csak annyit maradnak, amíg jól nem laknak, és utána átrepülnek vagy az ivóhelyre, vagy pedig a gyepelőhelyre.

Darvak húznak jellegzetes V alakban alkonyatkor, Hortobágyon
Fotó: Bajomi Bálint

Hortobágy az egyik súlypontja a magyarországi pihenőállománynak.
Sokáig Kardoskút volt a darvászszentély, a darvászhely, majd mintegy 30 éve szépen áttevődött ide a Hortobágyra. Most már annyi daru van itt a térségünkben az Alföldön, hogy a Szegedi Fehér-tó, illetve a Vajdaság, a határ melletti mocsarak is szerepet kapnak. A magyarországi vonulóállomány szétterül tehát ezekre a részekre. Először Hortobágyra érkeznek, aztán szépen megjelennek Szeged környékén, illetve Kardoskúton is.

A Hortobágyi Madárparkban és Madárkórházban dolgozol. Készítettem néhány fotót egy itt gyógyuló daruról. Ezek szerint, ha megsérül egy-egy bekerül a kórházba.
Igen, ez náluk is előfordul. A szárnysérülések a leggyakoribbak. Ezek úgy keletkeznek, hogy nekirepül a madár egy vezetéknek, vagy megriasztják az éjszakázóhelyen. Ezért nagyon fontos, hogy ne menjünk közel a darvak éjszakázóhelyéhez, hiszen sötétben már nem szállnak fel a madarak, hanem megpróbálnak arrébb futni. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy letapossák egymást. Van olyan éjszakázóhely, ahol 35-40 ezer madár is éjszakázik. Ha ez a tömeg megindul, akkor óhatatlanul eltaposnak egy-két egyedet. Amikor kivilágosodik, ezeket nagyon hamar fel is szedik a ragadozók, főként a réti sasok. Ha a sérült daru megpróbál kievickélni a vízből, a parton rókák, esetleg aranysakál kapja el. Egy másik veszély, hogy ködös-párás reggeleken légvezetéknek ütközhetnek. Néha az is előfordul, hogy a gazdák túladagolják a talajfertőtlenítőt, vagy nem szabályosan vegyszerezik a talajt. Egy hirtelen jövő eső kimoshatja a vegyszereket, majd azok kárt tesznek a pocsolyából ivó madarakban. A Dél-Alföldön volt tíz éve egy komoly madárpusztulás. Nyilván ezek nem szándékos dolgok. Előfordulhat az is, hogy amikor a darvak nagyon fáradtak, elvétik a landolást, és a lábukkal vagy szárnyukkal már nem jól fognak földet. Így is keletkezhet náluk törés.

A gyógyulófélben lévő daru a Hortobágyi Madárkórházban, gólyák között 
Fotó: Bajomi Bálint

Mi a története a Madárkórházban látható darunak?
Idén került be, mert eltört az egyik szárnya. Mivel van bőven táplálék, és elég nagy madár ahhoz, hogy meg tudja magát védeni, ezen egyedek gyakorlatilag életképesek, és nem is volt egyszerű őt befogni. Jól tudott szaladni, csapkodni a szárnyával, elrepülni viszont nem volt képes. Mivel a madár már szinte teljesen összeforrt csonttal került be a kórházba, egy korrekciós műtét vár rá. Ha ez jól sikerül, akkor talán tavasszal, vagy ősszel el lehet majd engedni.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint, www.bajomibalint.hu