Fotó: Profimedia

Bonyolult biomechanikai folyamatok állnak az elképesztő teljesítmény hátterében; a kulcs-elem pedig a hangya „nyaka”, pontosabban az a lágy szövetrész, amely a hangya fejének és tortájékának szilárd külső vázát kapcsolja össze. Amikor a hangya megragadja és cipelni kezdi munkadarabját, az élelmet vagy építőanyagot, terhe teljes tömegét ez a képlet támasztja alá.

A „hangyanyak” megdöbbentő ereje, teherbíró képessége mögött rejlő mechanizmusok megismerése érdekében az egyesült államokbeli Ohio állam egyetemének kutatói úgynevezett mikroct eljárással, keresztmetszeti röntgenfelvételek sokaságából a rovar külső és belső anatómiáját három dimenzióban ábrázoló számítógépes modellt állítottak elő, majd a hangya fejére ható erőket szoftveres úton szimulálva, a modell segítségével megvizsgálták, miként változik a hangyafej anatómiája különféle terhelés hatására. Kiderült, hogy a hangya nyaki ízülete, ha kell, az állatka testtömegének ötezerszeresét is elbírja!

A legnagyobb erőkifejtésre akkor képes, amikor a hangya egyenesen előrenéz, fejét sem jobbra, sem balra nem fordítja el. Az is valószínűnek tűnik, mondják a kutatók, hogy a fej és a tor kemény és lágy részei közötti csatlakozási felület szerkezete kulcsszerepet játszik a nyakízület terhelhetőségének mértékében.

A kutatásban részes Vienny N. Nguyen, a Johnson Space Center mérnöke szerint a rovarok külső vázának tanulmányozása jelentősen előmozdíthatja a robotikát, a hordható roboteszközök fejlesztését. „A rovarvilág rendkívül kis tömegű, mégis hatalmas erőkifejtésre képes struktúráinak működését ellesve az űrjárművek, robotok, sőt az asztronauták szkafanderének tervezésében is nagyot léphetünk előre.”