Fotó: azevfaja.hu

A középhegységek melegebb, déli oldalain és a régi gyümölcsösök, szőlők területén általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. A szakmai javaslatok alapján - idén tizennyolcadik alkalommal megválasztott év fájának - nagyobb figyelmet szentel az erdészeti szakma és kutatás. 2013-ban az erdei iskolaprogramok és az erdészeti ismeretterjesztés kiemelt témája lesz a berkenye.

 

Fotó: azevfaja.hu

Az év fájának választott házi berkenye termése szeptemberben érik. Az egykor hazánkban is sokfelé termesztett erdei gyümölcs felhasználása Európa több részén reneszánszát éli. Termései körte, ritkábban alma alakú. Mérete igen változó, hosszúsága: 12-30 mm, szélessége: 10-30 mm.

Az éretlen gyümölcs csersav tartalma miatt még élvezhetetlen, innen származik a faj "fojtós berkenye" vagy "fojtóska" elnevezése. Szintén erre a tulajdonságára utal a faj tudományos nevének - Sorbus domestica - eredete, a név első tagja a sorb a fanyar kelta szóra vezethető vissza. A második tag, a latin eredetű domesticus  házi, házhoz tartozót jelöl.

A házi berkenyét már az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevél is említi brokina néven, helymeghatározási céllal. A későbbi századok okleveleiben szintén rendszeresen feltűnik a fafaj, mint a magyar vidék egykor meghatározó eleme.

Természetes viszonyok között a középhegységi cseres-tölgyesek és mészkedvelő, melegkedvelő tölgyesek fafaja, amely a déli kitettségű oldalakon érzi igazán jól magát. Lassan növő fa, zárt erdőben növekedve akár a 25-30 méteres magasságot is elérheti. Hazai viszonyok között viszonylag későn, húsz éves kora körül hozza első terméseit. Valószínű ez alapján írhatta Gárdonyi Géza: Isten rabjai című regényében: "Ne ültess berkenyét, mert úgysem éred meg a termését!"
Mindezek ellenére elterjedt a Kárpát-medencében, jellemzően azokon a vidékeken, amelyek szőlő és mandula termesztésére alkalmasak voltak. Termése mellett az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül esztétikai értéke, narancssárágás-pirosas őszi lombszíneződése miatt.

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület