Fotó: wellnesshetvege.hu

Nem egy gyógyvizes medence ez, hanem egy élő tó, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek máshol nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák a tó jellegzetességei.

 

Szúnyogirtó fogasponty; Fotó: users.atw.hu

A vízi élővilág igazán télen "éled fel", amikor csak kevés fürdőző merészkedik a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizű tó vonzza a madarakat - mondja Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a Hévízi-tó legutóbbi kutatásának koordinátora is volt. Hozzáteszi, hogy a különlegességek nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.
Az állatvilág gerinces képviselői közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak, köztük vízi és tavi denevéreket, sőt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon, cölöpökön álló épületek alatt, a tó felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nőtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel, ami meglehetősen ritka.

 

Kisvöcsök; Fotó: Csiszár Viktor

Télen, amikor a Balaton befagy, a Hévízi-tóra és a melegen párolgó lefolyójára átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, sok szárcsa, de a nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék képviselői is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.
- A fürdőzők néha megijednek a siklóktól, de ezek igazán ártatlan kockás és vízi siklók, jelenlétük pedig a kiváló vízminőségre utal. Nagy számban találhatók békák és unkák, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák - magyarázza a szakember. Felvilágosító szándékkal azt is hozzáteszi: az unkák abban különböznek a békáktól, hogy nem brekegnek, hanem "unkognak".

A tó meleg vizű lefolyójában mocsári teknősök élnek, de találni vörös fülű ékszerteknőst is. Utóbbiakat felelőtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak - bár eddig a tojásaik nem élték túl a telet - inváziós fajként kiszoríthatják a mocsári teknősöket.

Ugyancsak a Balaton közelsége és az akvaristák az okai annak, hogy milyen is ma a tó halállománya. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély tóban csupán ötfélével. Igazából azonban nagyon nehéz ma már rekonstruálni, hogy milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt a tó élővilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevőkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai "gyógyító" halak.

A szivárványsügér, nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él itt, a kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet.
Az alsóbbrendű vízi állatfajok közül világszerte egyedülálló az a mikroszkopikus méretű evezőlábú rák, amit több mint tíz évvel ezelőtt Pónyi Jenő professzor fedezett fel, aki évtizedeken át a biomonitoring kutatást vezette Hévízen. Két fonálféreg is csak itt található az egész világon, és él ebben a tóban egy érdekes vízi atka is, amely attól különleges, hogy Hévízen kívül Dél-Amerikában fordul csak elő. A kutató azt is hozzáfűzi: már csak a fantáziánkra van bízva, hogy hogyan kerülhetett onnan ide ez az élőlény.

Kiválóan érzik itt magukat a különböző tündérrózsák, ezek közül a kisvirágú fehér a védett, mivel ez őshonos, mégis a ciklámenszínű tündérrózsából lett a város címernövénye, amelyet Lovassy Sándor Indiából hozott ide több mint száz évvel ezelőtt. Próbálkozott tucatnyi fajta tavirózsa meghonosításával, de végül csak ez az egy maradt meg. Nagyjából másfél évtizede jelent meg egy újabb, kékszínű hibrid a tó és a lefolyó felszínén, amely egy dísznövénykertész óvatlansága miatt kezdett el szaporodni, de ma már irtják, mert a többit veszélyezteti.
A magasabb rendű növények közül egy-két védett faj található Hévízen, többek között a bugás sás, a csetkáka, vagy az árokvirág. Jól érzik magukat azokon a partszakaszokon, amelyeket természetes formájában hagytak meg a közelmúltbeli partfalfelújítás során.
"A tó partjának harmadán az eredetihez hasonló állapot jött létre. Főleg az épületek mögött alakítottak ki ilyen rézsűs partfalat, ahova vagy húszféle növényfajt telepítettek vissza. A vízi boglárkák, a mocsári nőszirom, illetve számos sásféle nem védett ugyan, de hozzátartozik a természetes élőhelyhez, és az eltelt másfél évben szépen elfoglalták a helyüket" - részletezi Csiszár Viktor.

Egy zöldmoszat fajta, Magyarországon csak itt fordul elő és hasonlóan unikálisak egyes baktériumfélék is. A kutató úgy látja: szerencsére az ember ezeket az alsóbbrendű fajokat kevésbé tudta tönkretenni, vagyis nekik nem ártott annyira a bauxitbányászat miatt évtizedekkel ezelőtt folytatott vízszintsüllyesztés, vagy a szintén akkoriban a tavi épületeket elpusztító tűzvész.

Forrás: MTI/ Lendvai Béla