Mivel védett állatról van szó, hamar elengedtünk. Természetvédelmi értéke: kétezer forint.

Bő tíz éve még a kertemben és Tószeg (Szolnoktól 9 kilométerre) környékén többször találkoztam ezzel a csodás pókkal. Ha a lyuk körül pókhálót láttam, azonnal tudtam, hogy ott a rovarok egyik réme lakik. Emlékeket idézve, jó barátommal biciklire pattanva, Tószeg felé vettük az irányt.

Élőhelyük ugyan kicsit átalakult, de még mindig stabil populáció él Tószeg határában. Az egyik példány „lakóövezetében” több kiszáradt sáskatetemre is leltünk, vélhetően nemrég fogyasztotta el.

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), Magyarország legnagyobb pókfaja. Nem véletlenül nevezte Kolosváry Gábor zoológus a „mi madárpókunknak” a Természet című folyóirat 1931-ben megjelent egyik számában. Orosz tarantulának is hívják, mivel Oroszország déli pusztáin honos. Tápláléka ízeltlábúak, szöcskék, sáskák. Kézbe venni nem javasolt, mivel csáprágójuk csípőkarmával bőrünket könnyedén átüti. Mérgük nem veszélyes, bár egyes esetekben allergiás reakciót válthat ki.

Elsősorban a szikes pusztákon, valamint a kötöttebb homoktalajokon él. Hálót nem sző, 30–40 centiméter mély, függőleges csőlakást alakít ki magának, ennek falát hálójával erősíti meg, nehogy beomoljon. Egyes példányok akár 4 centiméteres testhosszat is elérnek, átmérőjük pedig 10 centiméter is lehet.

Színe barnás, szürkés, esetenként narancsos barna. Csáprágója hatalmas, melyet szívesen mutat meg fenyegetőzve, ha veszélyt érez. Éjszaka és nappal is aktív, de főleg csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Van, hogy az áldozatát hirtelen rohammal kapja el, lesből támadva. Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kikelt kicsinyeit a nőstény rövid ideig még a hátán hordozza.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök