Magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. Hungaricum)

A rét nagy részén állatokat legeltetnek, a területet rendszeresen kaszálják, ezzel megakadályozzák az agresszív gyomfajok terjedését, így sok honos faj élhet itt zavartalanul.

 

 

A sóvirág jól tűri a szárazságot, ezért is virít most is oly szépen a kiszáradt gyep felett. Főleg a másodlagosan szikesedett területeken jelenik meg tömegesen, mely talajtípus a folyószabályozások miatt, több helyen megtalálható hazánkban.

A sóvirág tartóssága miatt a virágkötészek egyik kedvence.

 

Mezei iringó (Eryngium campestre)

Azok a természetbarátok, akik nem rettenek el egy kis kerékpározástól, vagy pár órás túrától és még tovább merészkednek, át a Zagyván, a Malomszögi Holt- Zagyva irányába, újra szép növényekre lelhetnek, még ebben a száraz időszakban is. Habár a mezei iringó kisebb számban emelkedik a sárgás gyep fölé, mégis vonzza a tekintetet. Ez a magyar puszta ördögszekere. Megszáradva egészben marad, amit ősszel a szél tovagurít. Kinézete miatt „futóbogáncs”-nak is nevezik. Egy-egy terület túllegeltetése növeli jelenlétüket. Kedveli a száraz gyepet homok- és löszpusztákat. 20-60 cm magasra nő, szára ágas. Gyógynövényként is használják. Drogja vizelethajtó, gyökérzete pedig enyhe görcsoldó hatású.

 

Kövi poszméhek (Bombus horturum) gyűjtögetnek a sóvirágon

Mindkét növény körül folyton zümmögnek a poszméhek. Jól is esik nekik ebben az ínséges időben egy-egy csepp nektár.

Írta, és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök