Fotó: Sóstó Zoo

Nem rettentik el zord mínuszok a 7 hónapos borjúfóka bébit egy kis pancsolástól. Természetesen a faj egyik jellemző élőhelyén, az északi jeges óceánban sem lenne ez másképp, ahol a fókaborjúk számára létfontosságú, hogy  minél hamarabb vastag szalonnaréteget növesszenek maguknak. Az akár 10 centiméter vastagságú zsírréteg ugyanis nemcsak mechanikai védelmet nyújt, hanem tartaléktápanyagként is szolgál a kis állatoknak.

Barack fajtársai, a borjúfókák (Phoca vitulina) a világ leggyakoribb fókafajának számítanak. Európában a portugál partoktól egészen az északi sarkvidékig sok helyütt előfordul, és jelentős állományai találhatók az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén, sőt a Csendes-óceán ázsiai partjai mentén is, A Bering-tengertől egészen a Koreai-félszigetig. Európában ennek ellenére szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A borjúfókákra a hetvenes évekig rendszeresen vadásztak, és komoly veszélyt jelentett a faj számára a tenger és a folyók szennyezése is. Egy 2002-es járvány ugyancsak megtizedelte az állományt, de a védelemnek és a környezetszennyezés csökkenésének köszönhetően ma már több tízezer borjúfókát tartanak számon az európai partokon.

A Sóstó Zoo-ban 2011. július 19-én világra jött borjú születése igazi szenzáció volt, ugyanis a magyar állatkertek másfél évszázados történetében a később Barack névre keresztelt jövevény volt az első, hazánkban született fóka.

A természetben a borjúfókák a nap nagy részét vadászattal töltik; a táplálékuk palettáján főleg halak, s emellett rákok, kagylók és más puhatestűek egyaránt szerepelnek. A felnőtt egyedek naponta 4–8 kilogramm táplálékot fogyasztanak, aminek köszönhetően hamar kialakul a tíz centi vastag zsírréteg. Ez részben a ragadozóktól védi az állatokat, de a „páncélnak” jó hasznát veszik akkor is, amikor a tajtékzó tenger a parti sziklákhoz csapják őket. Nem beszélve arról, hogy a zsír kitűnő hőszigetelő, ezért hát Barack is remekül érzi magát a nyíregyházi jégtáblák között.

Forrás: ng.hu/Sóstó Zoo