A csapat tagjai balrol jobbra: Kovács Gábor, Arday András, Molnár Zsolt, Bakó Gábor, Feldhoffer Zsófia, Eiselt Zoltán.   Fotó: Molnár Tamás

 

Hajnali 5 óra. Felszállás előtt a pilóta megkapja az egymással párhuzamos nyomvonalakat, és repülési paramétereket (sebesség, abszolút repülési magasság, stb.) tartalmazó tervet, aki sokszor dacolva a széllel és a légköri viszonyokkal megpróbálja minél pontosabban tartani azt. Mivel a fényképezendő területet több módszerrel is végig kell fotózni, két felszállás szükséges. Először hőkamerával pásztázzuk végig a területet, hiszen ennél a módszernél kerülni kell a nappali fényvisszaverődés okozta hőképtorzulást. Felszáll a gépünk. Hatalmas hangzavar. A pilóta a fejhallgatón keresztül közli a mérőfényképezőgép kezelőjével, hány másodperc, hány száz méter van hátra az első sor kezdetéig. A szerkezet elindul, bár ebből és a kommunikációból semmit nem érzékelünk, a zaj elnyom mindent. Akkor könnyebbülünk meg, mikor a gép kezelője mosolyogva mutatja: minden O.K. kézjelet, majd alig 20 perc múlva elhangzik a jellegzetes „Vége!”, amire az operátor szintén „Vége!” felkiáltással nyugtázza a feladat sikeres teljesítését.


Munka az An 2-es repülőgép belsejeben.   Fotó: Kovács Gábor


Délelőtt 11 óra, második felszállás. Az Antonov AN-2-es duplafedelű repülőgép azért volt praktikus választás, mert képes olyan lassan repülni, hogy a kamerarendszer egyébként is gyors kiolvasási sebességével még átfedésbe kerüljenek a sorozatfelvételek. A terület fölé érünk, beindítjuk a gépezetet. A kis kijelző szerint minden rendben halad, bár ez majd csak a későbbi feldolgozás alkalmával válik teljesen bizonyossá. Bakó Gábor operátor, tervező és Molnár Zsolt műszaki vezető elégedetten gyönyörködnek az általuk kifejlesztett eszközben, az Interspect csapatának mérőkamerájában, amely az eddigi legnagyobb terepi felbontására képes. Kolléganőnk kipróbálja az új eszközt, miközben én a pilótafülkét filmezem. A rekordkísérletről videó és fotósorozat is készül, közben állandó a kommunikáció a pilótával. Néha egy-egy széllökés meginoktatja a kapaszkodás nélkül ácsorgókat, de máris érezhető a profi pilóta korrekciója is. A közepes méretű gépre ható erők leírhatatlanok. Kitekintve az ablakon, a horizont kb. 45°-ban áll, épp fordulunk a következő sorra. Alattunk szinte senki nem is gondolja, milyen komoly munka folyik idefenn, egy-egy ember vagy állat figyel csak fel ránk. Miután a munkát a tervek szerint elvégeztük, a gép leszáll. Bár sajnáljuk, hogy vége, alig várjuk, hogy láthassuk a képeket és kezdjük az utómunkálatokat.


Farkasok a veresegyhazi medvefarmon.   Fotó: Bakó Gábor


Miközben az irodában a csapat egyik fele a képek másolásával, ellenőrzésével és feldolgozásával foglakozik, addig a többiek terepen, geodéziai GPS-szel mérik a fotókon látható objektumokat. Erre azért van szükség, hogy a képek georeferálhatók legyenek, vagyis a valódi földrajzi koordinátákat mutassák. Ez az alapja annak, hogy a továbbiakban a felhasználó pontos méréseket, tervezéseket végezhessen a fotómozaik alapján. A képek átadása után még nem fejeződik be a munka. A csapat tagjai gyakornok hallgatókkal együtt értelmezik, más néven interpretálják a képeket. A nagy felbontás megfelelő alapot nyújt például az egyes fafajok elkülönítésére, aminek segítségével élőhelyek térképezése, valamint hosszú távú ökológiai vizsgálatok is végezhetők.

 

Kovács Gábor