Új miniatűr adóvevők segítségével sikerült kimutatni, hogy a mindössze 113 gramm súlyú madarak minden évben meglehetősen cikcakkos útvonalon teszik meg a Grönland és az Antarktisz közötti távolságot. Ezzel a sarki csér által minden évben megtett út összhosszúsága mintegy 71 ezer kilométer, amivel több mint 6400 kilométert „ver rá” legnagyobb vetélytársára, a szürkecsőrű vészmadárra (Puffinus griseus), amely egyes kolóniáinak tagjai Új-Zéland és az Aleuti-szigetek között szelik át átlósan a Csendes-óceánt.


„Számos elképzelés született a madár vonulásával kapcsolatban, azonban most először sikerült kimutatnunk, hogy pontosan mit tesznek és merre mennek az állatok” – nyilatkozta Carsten Egevang, a Grönlandi Természeti Erőforrások Intézetének munkatársa, a sarki csér vándorlásával kapcsolatos legújabb adatokat bemutató, az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmány vezető szerzője.

 A sarki csér útvonala Grönland</br>és az Atlanti-óceán között. Zöld: </br>őszi /déli irányú/ út; piros: téli</br>migráció; sárga: tavaszi /északi</br>irányú/ út (Forrás: C. Egevang)

A sarki csér útvonala Grönland
és az Atlanti-óceán között. Zöld:
őszi /déli irányú/ út; piros: téli
migráció; sárga: tavaszi /északi
irányú/ út (Forrás: C. Egevang)


Mivel a madarak általában kb. 30 évig élnek, a kutatók megbecsülték, hogy életük során a sarki csérek mintegy 2, 4 millió kilométert tesznek meg – ami nagyjából annyi mintha háromszor tennék meg az oda-vissza utat a Földtől a Holdig.

Mostanáig csupán nagyobb testű madarak nyomkövetésére volt lehetőség, ugyanis a jeladó szerkezetek túl nagyok és nehezek voltak ahhoz, hogy azokat kisebb madarakra is ráerősíthessék. A British Antarctic Survey azonban kifejlesztett egy egészen apró és könnyű jeladót, amelyet a kutatócsapat használni tudott a kísérlet során. A mindössze 1, 4 gramm súlyú jeladót egyszerűen szalaggal a madarak lábára kötözték.

 Fotó: Ansgar Walk

Fotó: Ansgar Walk

Az adatok értékelésekor Egevang meglepőnek találta, hogy a sarki csérek őszi, dél felé tartó útjukat megszakítva gyakran egy hónapot is az Atlanti-óceán északi részén a nyílt tengeren töltöttek – feltehetőleg azért, hogy „feltankoljanak” (a madarak apró halakkal, rákokkal táplálkoznak), mielőtt nekivágnak, hogy átszeljék a trópusokat.

Az állatok tavasszal, Grönlandra való visszatérésükkor szintén cikcakkos útvonalat követnek. Ahelyett, hogy egyenesen hosszában átszelnék az Atlanti-óceánt, a madarak elindulnak az Antarktisztól, és Afrika illetve Dél-Amerika parti vizei között ugrálva haladnak észak felé.

Elsőre talán furcsának tűnik, azonban van rá magyarázat.

„Ez több ezer kilométeres kerülőút” – mondta el Egevang, hozzátéve, hogy ha kicsit megvizsgáljuka pontos nyomvonalat, megvan az értelme.

 Fotó: Claudius Tesch

Fotó: Claudius Tesch


Úgy tűnik, a madarak a troposzférikus – az alsó légköri – szelek nyomában haladnak, útvonaluk megegyezik a „nagy földi légkörzés” mintázatával. „A sarki csérek a szelek szárnyán haladva energiát spórolnak meg, és elkerülik a szél ellenében való haladást” – foglalta össze a kutató.

Tekintet nélkül az útirányra, valójában senki nem tudja, hogy a sarki csér alapvetően miért vállalkozik ilyen hosszú útra a két poláris terület között. „A hasukat követik” – jelentette ki Egevang, utalva arra, hogy a két sarkvidéki terület vizei időszakosan táplálékban rendkívül gazdagok.


Forrás: Mason Inman/National Geographic