Ez az első eset, hogy valamilyen állatnál sikerült kimutatniuk a kutatóknak, hogy a kifejlettlen egyedek megtanulják a vizuális képeket, mielőtt a világra jönnének.

Ludovic Dickel és munkatársai a franciaországi Caen Basse-Normandy Egyetemről úgy fedezték föl ezt a meghökkentő tényt, hogy laboratóriumi akváriumokban rákokat helyeztek egyes tintahalpeték mellé. A rákokkal együtt lévő embriók későbbi életük folyamán zsákmányként előnyben részesítették a rákokat, számoltak be kísérletükről a kutatók az Animal Behaviour folyóiratban.

A tudósok úgy vélik, hogy a fiatal embriók képesek átlátni átlátszó peteburkukon, és még a kikelésük előtt megtanulni, mely állatokra érdemes majd vadászniuk.

Az embriókról már eddig is tudták, hogy képesek felfogni a kémiai és a hallható jeleket – a tojásban lévő sirályembriók például megtanulják fölismerni szüleik vészkiáltásait, a lazac- és a békaembriók pedig kikelés előtt megjegyzik a környező víz kémiai jellegzetességeit. Egészen eddig azonban senki sem vizsgálta, vajon egy állati embrió képes-e megjegyezni a vizuális képeket.

Dickel és csapata elhatározta, hogy megvizsgálja a közönséges tintahal (Sepia officinalis) embrióinak ez irányú képességeit. A tengerből összegyűjtött petéket tengervízzel töltött akváriumokba helyezték. Ezután a kifejlett tintahalak gyakori zsákmányállatát, tarisznyarákokat tettek az akváriumokba, de átlátszó üveggel elválasztott, külön rekeszekbe. Így az embriók láthatták a rákokat, de se kémiai, se hangjelek nem juthattak el hozzájuk a rákok irányából.

Azok a tintahalembriók, amelyek látták a tarisznyarákokat, inkább azokra vadásztak kifejlett korukban, azok amelyek nem látták a rákokat, későbbi életükben a garnélákat részesítették előnyben.

Az eredmény Dickel szerint azt bizonyítja, hogy a rendkívül fiatal tintahalaknak – parányi, még fejletlen agyuk ellenére is – nagyon jó a memóriájuk és rendkívüli a tanulási képességük. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy bizonyos állatok már a világra jöttük előtt megkezdik a tanulást.