Gabriella Gibson és Ian Russel, a Greenwich Egyetem illetve a Sussex Egyetem munkatársai elsőként vizsgálták a szúnyogok udvarlás közben kibocsátott hangjelzéseit.

Ehhez Toxorhynchites brevipalpis szúnyogokat egymástól öt centiméter távolságban „pórázra kötöttek”, és mikrofonnal rögzítették az általuk kibocsátott hangokat. A kipányvázás úgy történt, hogy apró méhviaszcsepp segítéségével a rovarok hátára ragasztottak egy vékony fémdrótot, melyet egy kampóhoz erősítettek.

Megfigyelték, hogy a szúnyogok szárnymozgása által keltett zümmögés másként alakul, ha azonos, mint ha különböző nemű állatokat eresztenek egymással szembe.

Ha hím és nőstény találkozott, szárnycsapási mintázatának apró változtatásai révén mindkét példány módosította zümmögésének frekvenciáját, míg végül kettejük „dallama” kifejezetten hasonlóvá vált egymáshoz, harmonikus egységet alkotott.

Ezzel szemben ha két hímet vagy két nőstényt eresztettek össze, zümmögésük változatlan maradt, nem is igyekeztek harmonikussá tenni kettősüket.