A damara-turkálót (Cryptomys damarensis) természetes dél-afrikai környezetében tanulmányozó zoológusok fölfedezték, hogy kolóniáikban a dolgozók két jól elkülönülő kasztra oszlanak. Az egyik csoport keményen dolgozik és szorgalmas, a másik kövér és igyekszik szabotálni a munkát.

Úgy vélik, hogy a damara-turkáló és a csupasz turkáló egyedülálló az emlősfajok között a tekintetben, hogy együttműködve élnek és szaporodnak. A kolónia tagjainak egy része annak szenteli életét, hogy a többiek szaporodhassanak. Azért, hogy föltárják az állatok szokatlan életmódjának rejtélyét, Michael Scantlebury a dél-afrikai Pretoriai Egyetemről angol munkatársaival tanulmányozta az élőlények energiaigényét és aktivitásszintjét.


Azt tapasztalták, hogy a kolóniában adódó munka több mint 95 százalékát a szorgalmas turkálók végzik el. A lusta turkálók zsírraktáraikat töltik föl, így kettős tehert jelentenek a kolónia számára: jószerivel semmit sem dolgoznak, viszont több ennivalót igényelnek.

Csak egy dolog készteti cselekvésre a lusta turkálókat. Az esős évszakban, amikor a talaj nedves és puha, teljes sebességre kapcsolnak, alagutakat ásnak, hogy a maguk lábára álljanak és szaporodjanak, esetleg egyesüljenek más kolóniák tagjaival, vagy akár megalapítsák a saját kolóniáikat.