Írta: Alma Guillermoprieto
Fényképezte: Juan Arredondo

A spanyol uralom alól két évszázada fölszabadult Kolumbiában elvétve voltak békeévek. A legutóbbi erőszakhullám 1948. április 9-én kezdődött, a hagyományos Liberális Párt módfölött népszerű vezetője, Jorge Eliécer Gaitán meggyilkolásával – legalábbis némelyek így tartják. A merénylet után a fővárosban, Bogotában véres lázadások törtek ki, vidéken pedig föllángolt a tíz évig tartó partizánháború, a La Violencia. Azonban a Konzervatív Párt és a Liberális Párt hívei körében már jóval korábban előfordultak kegyetlen leszámolások.


Járókelők nézik a San Pedro Claver-templomnál gyülekező násznépet Cartagena történelmi belvárosában. A gyarmati kor hangulatát idéző üdülőhely fontos idegenforgalmi központ. A kormány szerint a turizmus 2006 óta három és félszeresére nőtt.

A két párt végül 1957-ben megállapodott, hogy véget vet az erőszaknak, és felváltva fog kormányozni. Az országban közel tíz évig viszonylagos béke honolt. A városokban csak keveseknek szúrt szemet, hogy egy elszánt kommunista agitátor vidéken pár tucat, földművelésből élő családot meggyőzött radikális eszméi igazáról. A honvédség vezetői, a hivatalban lévő államfő meg egy igen konzervatív szenátor mindenről tudott; utóbbi szerint a gazdák „független köztársaságokat” akartak alapítani az országon belül. 1964-ben katonák ezrei rohanták le a csoport birtokait az Andok lejtőin.

A támadás azonban nem oldott meg semmit, sőt: a csoport fölvette a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők nevet, és a kormány ellen gerillaháborút indított – amely aztán 52 évig tartott.


A béketárgyalások alatt enyhült az erőszak, visszaszorult a bűnözés. A rendőrség gyakran razziázott, drogot és fegyvert keresett. Miután ebben a quibdói bárban egész arzenált találtak, bezáratták a helyet.

A gyatrán fölfegyverzett, katonai szempontból jórészt képzetlen gazdák radikális csoportja fokozatosan megnyerte az ügynek a közeli falvak lakosságát. Az 1980-as években elképesztően megnőtt a gerillák száma. Az Egyesült Államok időközben egyre keményebben lépett föl a drogok ellen, ami jórészt Mexikót és az andesi kokatermelő államokat érintette. A kokanövény levele gyógyhatású, az andesiek szentként tisztelik – ám ebből készül az először a 19. században előállított vegyület, a kokain is. A kokatermesztést jó száz évvel később betiltották, ám a gazdáknak eszük ágában sem volt fölhagyni vele. Attól kezdve kizárólag Kolumbia eldugott vidékein termesztették tovább ezt a szépen jövedelmező terményt. Hiszen mindig akadt egy-egy vérszomjas kábítószer-maffia, amely jó árat fizetett érte – mégpedig dollárban.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. januári lapszámában.