Történt ugyanis, hogy a kórház dolgozói egy nap észrevették, egy teknős úszkál egy közeli öbölben. Egy darabig nem is figyeltek rá, hiszen errefelé nem ritkaság, hogy felbukkanjanak. Később azonban feltűnt, hogy még mindig a közelben van, mintha nem tudna vagy nem akarna messzebb menni. Kis csónakkal érte mentek, bevitték a kórházba és hamar kiderült, hogy ezt igencsak jól tették. Kincaid, ahogy elnevezték, igen beteg teknős volt: nagyon sovány és fertőzést is mutatott a vérképe. Azt nem sikerült megtudni, hogy tudta a kórház elérhetőségét, de a lényeg, hogy jó kezekbe került.

De mi is ez az intézmény?
Világszerte számos szervezet foglalkozik állatok gyógyításával, rehabilitációjával, védelmével, de ez a Marathon településen működő kórház az egyetlen, amely kizárólag teknősök ellátására szakosodott.  Fennállása óta több mint 1500 teknőst gyógyított meg és eresztett ismét szabadon az itt dolgozó orvoscsoport.

Vezetett túra a kórházban

Mivel egyes egyedeket el kell különíteni, sok medencére van szükség


A régi motelépületben ma az alkalmazottak laknak

A látogatóközpont lelkes dolgozó mesélték el a történetét, mely 1981-ig nyúlik vissza. Ekkor vásárolta meg Richie Morelli, egy magát korán nyugdíjazó autókereskedő a Hidden Harbor Motelt. Miután kialakított egy új, édesvizű úszómedencét, partnerével úgy döntöttek, a szálloda eredeti, tengervizes medencéjében bemutatják az óceánok halvilágát a vendégeknek. Sőt, ha már szép tengeri gyűjteményük lett, 1985-től iskolai programokat is szerveztek a halak megismertetésére. Egy gyerek tette fel a kérdést, ami szöget ütött a tulajdonos fejébe: Miért nincsenek itt teknősök? Richie engedélyhez folyamodott, hogy beszerezhessen egy teknőst, és ha már nekiveselkedett a papírmunkának, egyúttal azt is kérvényezte, hogy részt vehessen teknősrehabilitációs programban. 1986-ban megérkeztek az első teknősök. A következő évben már az első műtétre is sor került az egyik motelszobában, majd 1991-ben a tulajdonos megvásárolta a motel melletti, eredetileg éjszakai bárnak helyet adó épületet, hogy létrehozza a Teknőskórházat. Felszerelték a legmodernebb eszközökkel, vásároltak mentőautót és három évvel később hivatalosan is ők lettek a világ egyetlen olyan szervezete, amely állam által elismerten, kizárólag teknősökkel foglalkozik. 2005-ben a Wilma hurrikán elmosta a motel épületeit, így azok nem tudták tovább finanszírozni a kórház fenntartását. A tulajdonos egy non-profit szervezet hozott létre a működés finanszírozására. A mai napig nem kapnak egy árva penny állami támogatást sem, a költségeket a vezetett túrákra szedett belépődíjból és adakozásból fedezik – azaz olyan lelkes látogatók támogatásából, mint amilyen én is voltam.

Daganatos beteg

Műtétre várva

Műtét előtt


Műtéti beosztás

Szomorúan hallottam, hogy sajnos számos sérülésért, betegségért mi, emberek vagyunk felelősek. A teknősök beleakadnak a halászhálókba, lenyelik a horgászhorgot, na meg a rengeteg szemetet, amit beleszórunk a tengerbe. A kórház kis kiállításán döbbenten láttam egy fotón, mennyi mindent operáltak ki egyetlen teknős gyomrából: volt minden a képen a strandpapucstól a születésnapi lufiig. A leggyakoribb persze a nejlonszatyor, amit könnyen összetévesztenek a medúzával. De okoznak sérüléseket motorcsónakok propellerjei, a meglehetősen gyakori daganatos csomókat (Fibropapilloma) pedig a szennyezett vizek váltják ki. Még a fényszennyezés is veszélyes azokon a strandokon, ahova ősidők óta tojásokat lerakni járnak a nőstények, hiszen a picik a legfényesebb terület felé indulnak, azt gondolván, ott a tenger. Ha a part tele van kivilágított szállodákkal, eltévesztik a helyes irányt, kiszáradhatnak és ragadozók áldozataivá válhatnak.

Nemcsak a bevezetőben említett Kincaid volt az egyetlen emlékezetes beteg. A tárlókban kiállított számos magazin tudósított Sandy érkezéséről, akit az Amerikai Virgin-szigeteken vad kutyák támadtak meg. A helyi állatvédők nem boldogultak a kezelésével, így repülővel szállították a floridai Teknőskórházba. Itt szerencsére sikerült meggyógyítani, és a 11 hónapig tartó rehabilitációt követően ismét gépre tették, hogy eredeti lakóhelyén engedjék vissza a tengerbe. Ez egyébként a szokásos eljárás minden pácienssel: igyekeznek ugyanott szabadon engedni őket, ahol betegen megtalálták, hogy minél jobban elősegítsék a visszailleszkedést.

A látogatás során egymás után záporoztak a kérdések. Kíváncsiak voltunk, hogy lehet észrevenni egyáltalán a távolból, hogy beteg egy teknős. A legjellemzőbb jel, hogy a teknős nem tud lebukni, csak folyamatosan lebeg a vízen. Ennek külső sérülés ugyanúgy lehet az oka, mint tüdőgyulladás, fertőzés. A féloldalasan úszó teknősökre a kórházban súlyokat helyeznek ideiglenesen, míg meggyógyítják őket – már ha meg lehet. Sajnos néhányat nem tudnak teljesen helyrehozni, őket nem is engedik szabadon.

Átmeneti súlyok a páncélon


Kórterem helyett kórmedence

Ha valaki beteg teknőst talál, egy 24 órás segélyhívószámon tudja jelenteni, és a hívást követően azonnal indul a mentőautó. A „nyomravezetőnek” több kiváltsága is van. Ő nevezheti el a teknőst, a kezelés során bármikor meglátogathatja és elsőként kap meghívót a szabadba eresztés ünnepére. Ez utóbbi egyre nagyobb médiaesemény és a kórházi dolgozók igazi örömünnepe.

A kórházba érkező beteget először is megfürdetik, letisztogatják, vérképet csináltatnak, valamint ha szükséges, megröntgenezik. Mosolyogva emlegette a vezető Furley-t, aki olyan nehéz volt, hogy beszakadt alatta az asztal és egyszerűen nem fért be az itteni MRI gépbe. Kénytelenek voltak átvinni a normál kórházba, ahol sikerült elkészíteni a szükséges felvételeket.

Az itt dolgozók a gyógyító munkán túl oktatási tevékenységet is folytatnak, gyakran vendégeskednek iskolákban, a beteg teknősök adatai pedig a tudományos kutatásokhoz is hozzájárulnak. Igyekeznek lobbizni továbbá a megfelelő környezetvédelmi szabályokért, hogy a víz és a part megfelelő legyen a teknősöknek. Régebben rengeteg teknőst ejtettek el azét, hogy levest készítsenek belőlük, tojásukat afrodiziákumnak tartották, páncéljából pedig fésűt, ékszereket készítettek. 1973-ban betiltották vadászatukat és azóta törvény védi őket.

Látogatásom idején 41 volt a páciensek létszáma, köztük öt volt gyógyíthatatlan. Egyikük, April, mindkét szemére vak, a többieknek örökre szükségük van megfelelő súlyokra, mert ezek nélkül csak lebegnek a vízen. Mivel a különféle módszerekkel a páncéljukra rögzített súlyokat bármikor könnyen elveszthetik, nem merik őket kiengedni a szabadba. Olyan teknősök is vannak, melyeknek már nincs szükségük orvosi ellátásra, de végtaghiány miatt mégsem ereszthetők szabadon – őket akváriumokban helyezik el.

Videó: nationalgeographic.com

A térségben járva megkerülhetetlen volt a kérdés: Mi történt itt a 2017. szeptemberi hurrikán idején? Az óceánhoz közeli terápiás medencékből mindegyik beteget kiszedték és két hurrikánbiztos, magasabban fekvő medencébe tették, illetve két infúziós beteget az épületbe zártak. A korábbi hurrikánok alatt szerzett tapasztalatok alapján időben kiépítettek saját áramfejlesztő generátorokat és jókora készleteket halmoztak fel élelmiszerből, gyógyszerekből. Richie, a tulajdonos, valamint a kórház mérnöke végig a helyszínen maradt, még a kötelezően elrendelt kitelepítés idején is, annyira aggódtak a teknősökért. Szerencsére se nekik, se a betegeknek nem lett semmi bajuk és az épületekben is csak kisebb károk keletkeztek. Mihelyst engedélyezték a hatóságok a visszatérést, a többi munkatárs is a helyszínre sietett, teknősélelemmel megpakolt járművekkel. A napi menetrend azóta helyreállt, a munka folytatódik, a látogatók pedig továbbra is biztosítják e nagyszerű létesítmény fennmaradását.

Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva - www.travellina.hu