Déli elefántfókák a Csendes-óceán délnyugati részén lévő Macquarie-szigeten
Fotó: phys.org/ Jarrod Hodgson

A természeti értékek kizárólag akkor kerülnek egyensúlyba a kizsákmányoló termeléssel, ha a természetes élőhelyeket és az élhető környezetet is beárazzuk. A természeti értékek beárazása sokak számára futurisztikus gondolatként hat, de valójában ez a gazdálkodási rendszerünknek ma is részét képezi, csak még nem épült be kellőképpen a köztudatba, bár a folyamat elkezdődött. Mióta is fizetünk jelentős összegeket az ivóvízért, a szennyvíz vagy a hulladékok semlegesítéséért?

De ide sorolhatjuk a klímaberendezések fenntartását és még számos kiadást. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt egyértelmű, hogy a településeken mindenhol csatornázni kell, ma pedig valamilyen szinten mindenki magán viseli a természettől elhódított tér, illetve a környezet szennyezésének költségeit. Ez radikális változás, egy-két emberöltő alatt, olyan átalakulás, amit dédapáink el sem hittek volna. A környezetterhelés ára nemrég még túl speciális tárgykör volt ahhoz, hogy a köztudatba kerüljön: vízdíj, szemétdíj, betegség,... Egy része felvállalható, más része sztochasztikus, és amíg nem minket ér a baj, elviselhetőnek tűnik. De felmérjük a valódi kockázatokat? Az életterünk minőségének megváltozása, a levegő szennyezettsége, az élelem minősége megnövelik a betegségek kialakulásának valószínűségét. Az egyén vajon mérlegeli-e a környezetében lezajló változások hatásmechanizmusát és kihatásait az ő és ismerősei életére vonatkozóan?

A természeti erőforrásokkal gazdálkodunk, akkor is, ha ezt nem minden döntésünknél tartjuk szem előtt. Kecskeméti szennyvíztisztító telep
Fotó: Bakó Gábor

Ahogyan dédszüleink számára meglepő lenne, hogy napjainkban mennyit fizetünk ökoszisztéma–szolgáltatásokért, számunkra is megdöbbentő lesz az a változás amivel szembenézünk.

A jövő kihívásai
Beruházások tervezésekor jelenleg is költséghaszon kalkulációt végeznek a szakértők. Vizsgálják a potenciális bérlők, vásárlók fizetési hajlandóságát, a műveletek megtérülési periódusait és a hatástanulmány a jogszabályok által előírt mértékben kitér a környezeti és egészségügyi kockázatokra. De a lakosság, az egyén, a közösség tájékoztatásának kötelezettsége rendszerint nem közelíti meg azt a szintet, ami az érintettek tudatos tájékozódását indukálná. Csak a legritkább esetben találkozunk szembetűnő és befogadhatóan lényegre törő elemzésekkel a várható zöldterület-csökkenés, károsanyag-tárolás, megnövekedett forgalom kapcsán.

Mit ad a lakosságnak egy természeteshez közeli állapotú terület érintetlensége? Mennyit ér egy adott földfelszín? Amennyi áldozatot, pénzt, szerepvállalást a tudatos és jól képzett érintettek képesek adni érte. Amennyiben ez elmarad a beruházástól várható bevételektől, megvalósul a táj átalakítása.
Ez újabb kérdéseket vet fel az ingatlanpiaci és befektetési rendszerrel kapcsolatban, és ezek azok a kérdések, amelyekre a tudatos, a jövőben ökológiai hatásokkal is operáló gazdaság, a településfejlesztés és a jogalkotás még nincs felkészülve.

Mi zárja majd ki a természeti tájak ökoszisztéma-szolgáltatásainak beárazásakor a zsarolók megjelenését? Amennyiben egy terület tájképi, örökségvédelmi, egészségvédelmi, vagy bármilyen eszmei értéket képvisel, egy a beépítésére vonatkozó tervezet kincsesbánya lehet a csalók kezében, az egészségügyi és tájképi érdekek mentén fizetőképes lakossággal szemben. Ez a fajta zsaroló magatartás egy szélsőséges példa, de számos hasonló, korábban ismeretlen kérdéssel kell számolni az ökoszisztéma-szolgáltatások beárazásánál, amely ez idáig nem ismert protokollt, végrehajtási tervet. A mesterséges értékelés újabb problémákat hívhat elő.

Piaci érdekek alapján ugyanis nincs szükség nemzeti parkokra, erdőrezervátumokra, védett élőhelyekre, ökológiai hotspotokra és sokféleségre, nagyszámú állat és növényfajra.
A fizetőképes kereslet befolyásolható, és a fajok fogyatkozásával a korábban kevésbé ritka létformák is különlegessé válhatnak. Amennyiben eltűnik az uráli bagoly, az erdei fülesbagoly is ritkaságszámba megy majd. Így volt ez számos mára kihalt faj esetében. Mindig lesz valami, ami izgalmas, kutatható és rekreációs célból bemutatható. Így van ez a természetes élőhelyekkel is. Ez pedig ökológiai szempontból katasztrofális trend, és az emberiség jövőjére nézve is végzetes. Ugyanis számos alkalommal beigazolódott, hogy az ökológiai rendszer mesterséges életközösséggel nem pótolható, bár a fiatal kutatók körében újra divatos kísérletezni a természetes élőhelyek ökológiai funkcióinak mesterséges felületekkel történő pótlásáért. Ez utóbbi rendkívül sok szakterületet érint, és végteleníthető kutatási ciklusok, feneketlen pénznyelők vezetnek el a valódi eredményekhez is és a kudarcokhoz is. Triviális, egyszerű és frappáns, olcsó, valamint bonyolult vagy vitatható mellékhatásokkal járó  próbálkozásokhoz. A városi zöldtetők, génmódosított növények, szennyezőanyagokat semlegesítő baktériumok, vagy az óceánok vizét tisztító műtárgyak és a természetbarátnak kikiáltott energiaforrások megítélése folyamatosan változik.

A természeti területek nagy volumenű elhódítása és átalakítása rövid időléptékben is kézzel fogható, és irreverzibilis folyamatnak tekinthető
Forrás: www.reference.com

Az olajpálma ültetvények épp úgy nem pótolják az esőerdő szerepét, ahogyan a nagykiterjedésű kalászos ültetvények a kontinentális erdőkét és gyepekét.
Fotók: maritime.my; Wikipedia; Pixabay

A környezetszennyezés, vagy a természetes felületek eltűnése jelent nagyobb veszélyt?
A környezetterhelés több síkon megy végbe. A különböző ismert és ismeretlen hatásmechanizmusú szennyező anyagok kibocsátása mellett rendkívül fontos megemlíteni azoknak a felszíneknek a visszaszorítását, amelyek a növekvő emberi életteret és az  antropogén hatásokat pufferelik. A hatás-ellenhatás mindenhol megfigyelhető. Több szén-dioxidot juttatunk a levegőbe és közben csökken az erdők által borított földfelszín mérete. A fennmaradó erdőterületek több szenet kötnek meg. Ami ebből szembetűnő, hogy az esőerdők növényzete sűrűbb, egyes növényfajok életciklusa gyorsabb, ugyanakkor kevésbé ellenállók, a fák anyagának minősége gyengébb. Az óceánok vize legalább tízszer gyorsabban savasodik, mint a történelmünk során bármikor. Az egy évtizeddel ezelőtt még megosztó felmelegedést mára az emberek túlnyomó része tényként fogadja el.

Amennyiben az emberiség által elfoglalt tér, és a hozzá tartozó területhasználatok megmaradtak volna a 20. század második felében tapasztalható szinten, talán átvészelnénk a nagy volumenű környezetszennyezést, a civilizációs betegségek közé sorolt anomáliák megnövekedése mellett. Talán akkor is, amennyiben a természeti területként számon tartott felületek elhódítása azok puffer kapacitásainak (negatív hatásokat ellensúlyozó képességének) részleges megtartása mellett ment volna végbe. Az ökoszisztéma-funkciók fenntartásával, amennyiben nem telepítenénk kiterjedt mezőgazdasági monokultúrákat, betonnal fedett területeket, lakó és ipari övezeteket, közlekedési létesítményeket ilyen nagy felületekre. De a hosszú távú fennmaradásunk a gyarapodásunkat és annak káros hatásait elimináló területek megóvása nélkül nehezen elképzelhető.

Minden idők egyik legsikeresebb természetfilmje a 12 részes „Az élő bolygó” stábjának néhány tagja. Az 1982-es alkotás mára olyan kordokumentummá vált, amit első vetítésekor el sem tudtunk képzelni. Akkor nem is sejtettük, hogy a helyszínek így megváltoznak és a képsorokon látható állat és növény populációk jelentős része évtizedeken belül eltűnik. Az ismertetett állapot ma már történelem, pedig sokan ma is ezt a képet őrizzük a Föld élővilágáról, a bolygóról, amin élünk. Még meglepőbb, hogy gyermekeink jelenleg is ezt tanulják, pedig a valóság már más. A film narrátora, David Attenborough korábban, fiatal kalandorként megismerhette a még felfedezésre váró bolygót, és látta annak teljes átalakulását. Az életút a földtörténet legradikálisabb változásának tanújává tette.
Forrás: www.wildfilmhistory.org

Hogyan reagálunk a megváltozó körülményekre?
Az ökológiai közgazdaságtan véleményem szerint kreált fogalom. Ez nem azt jelenti, hogy nincs létjogosultsága, sokkal inkább bele fog ivódni a gazdasági modellekbe. Akárhogy is csoportosítunk vagy nevezünk dolgokat, egyetlen összetett rendszer létezik, és a modern közgazdaságtannak kell felismernie a természet valódi értékeit, mert azok nélkülözhetetlenek már a rövidtávú gyarapodáshoz, fejlődéshez is. Leáldozott azoknak a fejlődési modelleknek a kora, amelyek nem operálnak a környezeti adottságokkal és az alapvető feltételeket megteremtő és fenntartó folyamatokkal.

A környezeti és természetvédelmi folyamatok hatása a társadalomra és a művészetekre
Ahogyan az első világháború és az odáig vezető folyamatok meghatározóak voltak a 20. század első felében a művészetekre és a közfelfogásra, a környezeti kihívások kapcsán is tapasztalhatunk hasonló jelenséget.

Elindultunk egy lejtőn, ami egyre meredekebb, az alján pedig az emberiség ismereteinek megfelelő élettér és fajunk pusztulása már nem délibábként jelenik meg, hanem önmaga zord valóságát lassan, de biztosan beleoltja a fiatal generációk életérzésébe és világképébe. Amíg szüleink számára a természetvédelem a jó, a pozitív gondolkodás egyik megtestesítője, hobbi, időtöltés, szórakozásként jelent meg, addig a mi generációnk kötelességet, vagy hóbortot látott benne (a gazdasági érdekek és józan megfontolás viharos harcaiként éltük meg). Ezek a generációk futurisztikus disztópiaként tekintenek a Föld rövid idő alatt végbemenő drasztikus megváltozására és az emberiség létszámának a források kimerülésével és civilizációs defektusoktól kiváltott radikális csökkenésére.Viszont a legújabb generációk számára ez egyértelmű jövőkép, sőt lassan-lassan elfogadott, megváltoztathatatlan lehetőség lesz.

Amikor ők meghallják a természetvédelem szót, legyintenek, mert élettapasztalatuk igazolja, hogy ez csupán egy elkopott fék, ami már az ő életükben is csupán pár évvel lassítja a folyamatokat. Azok a filmek és apokaliptikus kortárs alkotások, amelyek azért jöttek létre, hogy felhívják a döntéshozók és befektetők figyelmét a kockázatokra, a fiatalokban csupán megerősíteni látszanak a borús jóslatok bekövetkezését, a természeti értékek megőrzésének, a környezetvédelemnek a hiábavalóságát. Az ifjú nemzedék tagjai nem fognak energiát fektetni nagyszüleik „hóbortjaiba", lemondanak az orrszarvúról és gyermekkoruk egyéb tündérmeséiről, mert azok sorsa más kultúrák gazdaságának és döntéshozóinak kezében van, valamint a globális gazdasági érdekeknek van alárendelve.

Számos alkotás erősíti bennünk egy szomorú jövőkép elfogadását. A valóságtól kevésbé elrugaszkodó munkák váltják ki a legnagyobb hatást
A kép „az út” című filmből származik

Paranoia vagy kiút?
A környezeti adottságok megváltozására sokféleképpen reagálunk. A különböző kultúrákban eltérően alakul a társadalmi válasz. A régiók érintettsége is eltérő, és a közfelfogást a politikai hangsúlyok is befolyásolják. Megállapítható, hogy a túlzó, a jövőt sötéten ábrázoló irányzatok károsak mind a döntéshozók, mind pedig a társadalom reakcióira nézve. Az is beigazolódott, hogy amennyiben nem vettük tudomásul kellő mértékben a környezeti problémákat, az katasztrófákhoz vezetett. Egy olyan tudományos és fejlődési lépcső előtt állunk, ahol a modern eszközök lehetőséget adnak a modellezésre, azt követően pedig az optimális döntések meghozatalához. Ilyen a big-data elemzés eszköztára, amikor látszólag független, robusztus információk között kereshetünk összefüggéseket a korábbi számítástechnikai kapacitásokhoz képest elképesztő sebességgel. Ide sorolható a szenzorok és adatgyűjtő rendszerek fejlődésének forradalma is, mert nagy mennyiségben, megfizethető áron beszerezhetőek a minőségi berendezések. A közösségi és nyílt fejlesztési platformok lehetőséget adnak arra, hogy a világ minden tájáról, egymástól független szakemberek folyamatosan tökéletesítsék az elemző algoritmusokat és döntéstámogató rendszereket. A hibák nagy részére perceken belül fény derül, mert nem véges létszámú és finanszírozású zárt közösség, hanem a laikus érdeklődők és a szakértők ezrei foglalkoznak a naprakész tudásanyaggal. A közösségi média a tapasztalati ismeretanyag szabad terjedését hozhatja el, amennyiben a napjainkban lefektetésre kerülő szabályrendszerek ezt a jövőben is lehetővé teszik.

Az ismeretanyag szabad áramlása és az eszköztár elérhetősége a tudományos munka és a környezetkímélő gazdasági berendezkedésre való átállás felgyorsulását eredményezhetik, ami soha nem látott lendületet adhat a környezet- és természetvédelemnek.

A légköri szimulációk tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen számítástechnikai kapacitással és adatmennyiségből valósulnak meg
Forrás: NASA

A havonta megjelenő cikksorozat többek között ezeket a lehetőségeket elemzi a legújabb tudományos eredményeken keresztül. Áttekintjük a természetes és természet közeli területek szerepét, a klímaváltozás különböző mozgatórugóit és elemezni fogjuk a környezetvédelmi törekvések és irányzatok sikereinek és kudarcainak hátterét.

Írta: Bakó Gábor