Hazánktól kissé délebbre, Spanyolországban a Tejút központi régiójából már több látszik a horizont felett
Fotó: Tóth Zoltán

15-én ég csupán éjfélig, de 20-án már hajnali fél 3-ig élvezhetjük a nyári égbolt csillagait (ekkor már nagyjából világosodni is kezd). Ilyenkor van a legjobb lehetőség a nyári Tejút megfigyelésére is: a teljes sötétség beálltakor (23:00 óra körül) már gyönyörködhetünk az égboltot átszelő szalagjában. A keleti égen, a Tejút ívén magasan ragyognak a Nagy Nyári Háromszög csillagai: bal oldalon a Hattyú csillagképből a Deneb, kicsit magasabban és jobbra tőle a Lant csillagképből a Vega, majd némiképp alacsonyabban még inkább jobb felé nézve a háromszög leghegyesebb csúcsát jelző Altair a Sas csillagképből. A háromszög belsejében a Tejút sávja jól látszik, sőt, ha igazán sötét égboltú helyszínen van szerencsénk figyelni, akkor a Deneb alatt közvetlenül egy vöröslő folt is feldereng, ez az Észak-Amerika köd.

A Tejút déli ága azonban a legszebb: a horizonthoz közeledve egyre szélesebbé válik s ez a régiója a legfényesebb is: itt gyakorlatilag a Tejút középpontja irányába nézünk. Az északi féltekéről persze nem a legjobb a rálátásunk e területre, csak mintegy a fele látszik a látóhatár felett, de minél délebbre utazunk, annál több kerül belőle a szemünk elé. Például ha nyaraláskor valamelyik délebbi országot látogatjuk meg, és a pihenőhelyünkről jó déli kilátás adódik, akkor érdemes megfigyelni ott is! Ez a régió számtalan csillagködöt és halmazt rejt, így mind az asztrofotósok, mind a távcsöves megfigyelők számára különösen kedves égterület. A Tejút fénylő szalagjában jól kivehető sötét sávokat is láthatunk, ez a csillagközi por, ami eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét szemünk elől. Az, hogy ilyen szépnek látjuk galaxisunkat, annak köszönhető, hogy a Naprendszer viszonylag távol van a Tejút középpontjától s így rálátunk mind a belső, mind a külső részeire.


Ennyi meteort biztosan nem láthatunk július 30-án, azonban érdemes kihasználni a holdmentes időszakot, így egyszerre gyönyörködhetünk a Tejút s az időnként felvillanó hullócsillagok látványában.
Fotó: Petr Horálek

Kezdődik a nyári meteorszezon
A hullócsillagok nyári fő időszaka ugyan augusztus, ám már július végén is egyre többet láthatunk belőlük. Azok a meteorrajok, amelyek a nyári éjszakákat még varázslatosabbá teszik, viszonylag hosszú ideig aktívak, több héten keresztül is megjelenhetnek az e rajokhoz tartozó meteorok az égbolton. Emellett persze számos, rajhoz nem tartozó „kóbor” porszem is összetalálkozik légkörünkkel, ezek bármikor felbukkanhatnak az év során - viszont a nyári meteorokrajokkal kiegészülve bármelyik sötét éjszakán több hullócsillagot is láthatunk.

A meteorok megfigyelését is érdemes sötét égboltú, fényszennyezés zavaró hatásától távoli helyszínről folytatni. A sötét helyszín biztosítja azt, hogy a kevésbé ragyogó, ám nem kevésbé szép hullócsillagok is feltűnjenek. Szerencsés esetben fényes, nem ritkán színes meteorokat is megfigyelhetünk!

Láthatunk persze más, mozgó fénypontokat is az égen: ezek legtöbbje repülőgép vagy műhold. Míg a repülők jelzőfényeinek villogása legtöbbször jól kivehető, a műholdak néha igen megtévesztők lehetnek: sok esetben csak egy-egy másodpercre csillan meg a napfény rajtuk (pl. a napelemtábláikon) máskor viszont a teljes égboltot átszelik, viszonylag egyenletes fényességgel. A meteorok mindig jóval gyorsabbak a műholdaknál, így, ha nem csak egy hirtelen felfénylést látunk, akkor az műhold lesz.

A hónap legvégén egy meteormaximum is vár ránk, a Déli Delta Aquaridák nevű raj jóvoltából. 30-án, holdnyugta után (éjfélkor), az éjszaka második felében érdemes figyelni az égboltot. A rajhoz tartozó meteorok közepes sebességűek, ám számos tag látványosan fényes. Sajnos nem az északi féltekén kedvező a megfigyelésükre az égbolt, mivel a raj látszólagos kiindulási pontja, a Vízöntő csillagkép viszonylag alacsonyan lesz, viszont ennek köszönhetően a meteorok az égen hosszabb utat járnak be. A tőlünk is látható meteorok száma kb. 8-10 lehet óránként, ám a fényességük és a bejárt hosszabb égi útjuk ellensúlyozzák a nem túl nagy számukat.

A hullócsillagok sikeres megfigyeléséhez két alapszabályt érdemes megjegyezni: minél sötétebb égbolton figyelünk, annál több meteor tűnik fel a szemünk előtt; valamint azt is vegyük számításba, hogy az égen bárhol megjelenhetnek meteorok, így a megfigyelésre kiszemelt égrész a legkevésbé fényszennyezett legyen.

Ezért a látványért érdemes hajnalig fennmaradni vagy korán felkelni: a holdsarló és az Aldebaran szépségét kiegészíti a Vénusz ragyogása a pirkadó keleti égbolt alján
Forrás: Stellarium

Vénusz, holdsarló és az Aldebaran hajnali együttállása július 20-án
Ismét a korán kelők gyönyörködhetnek látványos együttállásban: ezúttal a ragyogó Vénusztól 6 fokra a 15 százalékos megvilágítású holdsarló s amellett az Aldebaran, a Bika legfényesebb csillaga látszik majd a keleti ég alján. Az égitestek hajnal fél 3-kor kelnek, a legjobb láthatóság a 03:00 - 03:45 közti időpont lesz - ekkor már világosodó égen 5 fokos magasságból 15 fokra emelkednek. Ennél később az Aldebaran már nem lesz feltűnő, hiszen az égi háttér egyre világosabb. A holdsarló és a Vénusz akár napkelte után is jól látható marad viszont, amennyiben tiszta égbolt várja az észlelőket ezen a reggelen. Megfigyelhetjük még a Hold árnyékban lévő részén a földfényt is, amint a ragyogó sarlót teljes koronggá kiegészítve dereng.

Az alkonyi égen ugyanilyen látványban lehet részünk a Hold és a Merkúr megfigyelésekor július 25-én.
Fotó: Doug Zubenel, NASA / APOD

Holdsarló és Merkúr az alkonyi égen július 25-én
Az alkonypírban keressük a Merkúrt és a tőle 5 fokra álló 7,5 százalékos megvilágítású holdsarlót, amennyiben tiszta a nyugati horizont. Az együttállást napnyugta (keleten 20:15, Budapesten 20:25, nyugaton 20:35) után mintegy fél órával már érdemes keresni. Jó eséllyel a holdsarlót látjuk meg hamarabb, ekkor 10 fok magasságban lesz, a Merkúrt tőle jobbra, 2 fokkal alacsonyabban keressük. A legideálisabb láthatóság napnyugtát követően 45-50 perccel lesz, ekkor a Hold még 5-6 fok magasan lesz, a Merkúr már csupán 3 fokon, ám, ha felhőtlen az ég alja, akkor könnyen észrevehetjük majd a ragyogó kis fénypontját. Ha valaki kis távcsővel, binokulárral figyeli meg az együttállást, szerencséje lehet még a Merkúr felett alig egy fokra lévő Regulus megpillantására is, ám szabad szemmel e csillag az alkonypírban már nem lesz látható.

Hízó Hold és Jupiter július 28-án
A néhány hónapja tartó látványos, esti Hold-Jupiter együttállások sorozatának utolsó előtti eseményéhez érkezünk 28-án este. A két égitest egymástól 3 fok távolságban látható, a Jupiter a 31 fokos megvilágítású Holdtól balra, kissé alacsonyabban ragyog majd. A Jupiter egyre korábban nyugszik már, alig egy hónap van hátra a jó esti láthatóságából, augusztus végén már lassanként belevész az alkonypírba, és bár még szeptemberben is közel kerül a Holdhoz, akkor már csak egy órával a Nap után nyugszik, így a megfigyelése akkor már nehézkes lehet. Használjuk hát ki a lehetőséget most!

Napnyugta után egy órával 15 fok magasságban, a délnyugati égen láthatjuk a párost, a Jupiter a keleti országrészben 22:45, Budapesten 22:57, nyugaton 23:06-kor bukik a horizont alá, majd negyed órával később követi a Hold is.