A Lyridák meteorjai közt akár ilyen fényeset is megpillanthatunk április 22-én és 23-án
Fotó: Marko Korošec/NASA-APOD

19-én kisbolygó suhan el mellettünk
A 2014 JO25 jelű aszteroida szerencsére csak csillagászati értelemben kerül a Föld közelébe - Holdunknál bő 4,5-szer távolabb, 1,8 millió kilométerre rohan át az égbolton. A kis égitest 650 méteres átmérővel viszonylag nagynak számít, ezért a 2014-es felfedezését követően lajstromba vették a földközeli kisbolygókat figyelő adatbázis számára. Az aszteroida szabad szemmel nem látható, ha valaki szeretné megfigyelni, ahhoz távcső szükséges, hiszen a várható fényessége +11 magnitúdó körüli lesz csupán (szabad szemmel a nagyságrendileg sokkal fényesebb, +6 / +7 magnitúdós égitesteket - ez nagyjából az Uránusznak felel meg - tudjuk észrevenni, ha igazán jó a látásunk és kiváló, sötét égboltú helyszínen vagyunk).

Forrás: Stellarium

 

A kisbolygó kb. 120 ezer km/h sebességgel rohan át az űrön, ez innen a Földről nézve is gyorsnak látszik majd, a közelítés éjszakáján eleinte a Göncölszekér rúdjának végétől 8 fokra lesz, majd gyorsan halad kelet felé, éjfélkor a délkeleti ég tetején, a Vadászebek csillagképben 70 fok magasságban látszik, hajnali 4-kor pedig már nyugaton, a Bereniké Haja csillagkép sarkánál lesz. Mivel a Hold éjjel 2-kor kel fel, az éjszaka sötétebb, első fele alkalmasabb a kisbolygó megfigyelésére. Aki nem jut távcső közelébe, az se marad le a látványról, mivel a Virtual Telescope Project élőben közvetít majd az éjszaka során, este fél 10-től nézhetjük majd.

21-én a Fiastyúk és a Mars randevúja

A Fiastyúk kék csillagai bevilágítják a csillagközi port - a vörös Mars e halmaz mellett látszik majd a kora esti égen
Fotó: Bagi László: A Fiastyúk kékes ködben; 2014. decemberben a hónap asztrofotója

Április második felében már egyre később alkonyodik, csillagászati megfigyelésre alkalmas sötétséget este fél 10 felé várhatunk csak, ekkor érdemes megkeresni az északnyugati égbolt alján a Mars és a Fiastyúk együttállását. A Fiastyúk ekkor kb. 10 fok magasságban lesz, a Mars pedig tőle 3 fokra balra, egész kicsit alacsonyabban vöröslik majd. Habár a Fiastyúk csillagaiból a fényesebbeket szabad szemmel is jól látjuk, már kisebb távcsővel is jóval gazdagabbnak fog tűnni ez az égrész: a halmaz fiatal, forró, ragyogóan kék csillagok sokaságából áll. A Fiastyúkot alkotó, alig 100 millió éves csillagok valóban egy család tagjai, tőlünk mintegy 400 fényévre találhatóak, csillagászati értelemben tehát nemrég születtek. Hosszú záridővel készült felvételeken az is megfigyelhető, hogy a körülöttük lévő csillagközi porfelhő kékesen ragyogó szálakból áll, a ragyogást a forró csillagok kék fénye kölcsönzi nekik. Az együttállást azért is érdemes megnéznünk, mert a Fiastyúk május elejére már beleolvad az alkonypírba, majd jó néhány hónapig nem láthatjuk viszont.

22-23-án hullócsillagok fülemüledallal - a Lyridák maximuma
Habár a közhiedelem az augusztust tartja a hullócsillagok havának, nem is egészen alaptalanul, az év során az első fontosabb meteorzáport már április végén megfigyelhetjük. Ha szerencsénk van az időjárással, ekkor már nem túl hidegek az éjszakák sem, ráadásnak idén hétvégére esik a raj maximuma, így talán többen tudják rászánni az időt is. A meteorraj a nevét a Lant - latinul a Lyra - csillagképről kapta, ugyanis az égbolt e területéről láthatjuk kiindulni őket, jelenleg ez az északkeleti-keleti égrészen van, a hullócsillagok viszont az égen bárhol megjelenhetnek. A megfigyelésre alkalmas időpont is kedvező, hiszen egész éjszaka feltűnhetnek a meteorok, de a legtöbbet inkább az éjszaka második felében várhatjuk. Nem lesz feltűnően sok, szerencsés esetben óránként 15-18 jelenik majd meg, mégis megéri várakozni, mivel e raj gyakran ad látványosan fényes hullócsillagokat. Április végén a már visszaérkezett fülemülék egész éjszaka zengő éneke akkor is szívet melengető élményt nyújt, ha hosszú perceket kell várnunk egy-egy hullócsillagra. Érdemes az éjszakát a városoktól távoli, fényszennyezéstől mentes helyszínen tölteni, így van esélyünk a legtöbb meteor megpillantására, fülemülékre pedig kisebb bokros-fás területen számíthatunk. A hullócsillagok mellett az ekkor már egyre magasabbra emelkedő Tejútban is gyönyörködhetünk ráadásként. A hajnali égen, a megfigyelési időszakunk végét a fél 5-kor kelő Vénusz és a holdsarló jelzi majd.

28-án a Hold elfedi az Aldebarant

Az Aldebaran és a Hold látványa a fedés előtti és utáni percekben
Forrás: Stellarium

Az alkonyi égbolton, napnyugta után nem sokkal kezdődik az esemény, a Holdat biztosan könnyű lesz észrevenni, hiszen 7 százalékos sarlóként fénylik majd a nyugati égen, napnyugtakor még 25 fok magasan, majd egy órával később 13 fokon áll az ekkor még derengő alkonypírban. Az Aldebaran, bár fényes csillag, a belépéskor biztosan nem látható szabad szemmel a Hold mellett, de kisebb távcső vagy binokulár segítségével megfigyelhetjük, közvetlenül a Hold árnyékában, bal oldalon. A csillag 20:23 - 20:25 közt (a nyugati országrészben 20:23, keleten 20:25, az ország közepén és Budapesten 20:24-kor) lép be a Hold mögé, eztán 50 percen át lesz égi kísérőnk takarásában, majd 21:13 és 21:15 közt lép ki onnan, immáron a jobb oldalon, a megvilágított sarló oldalán. Ha távcsővel nézzük a kilépést, először egy fura kis púpot vehetünk észre a Hold peremén, ez rohamosan dudorodik, majd elválik a sarlótól. A kilépés után 1-2 perccel már szabad szemmel is megláthatjuk a csillagot, a holdnyugta (22:05 keleten, 22:17 Budapesten, 22:25 nyugaton) előtti percekben pedig már fél fok távolságban lesz tőle. Mivel a jelenség a nyugati ég alján játszódik le, ezért olyan észlelőhelyet keressünk, ahonnan jó nyugati kilátásunk van a horizontig. A fedés 50 perce alatt pedig gyönyörködjünk a holdsarlóban - ahogy kezd sötétedni, észrevesszük majd, hogy az árnyékban lévő része is fokozatosan láthatóvá válik. Ezt a jelenséget hamuszürke fény, vagy földfény néven ismerjük, az oka pedig a bolygónkról visszaverődő ragyogás, ami a Nap által be nem világított holdterületet derengő szellemfénybe vonja. Ahogy a Hold közeledik a látóhatárhoz, a sarló is vöröses színt ölt, és a földfényben úszó oldala is vörös árnyalatot kap a légkörünk fényszóró hatása miatt.