A fényjáték hozzávalói: történelmi épületek, lehetőleg egy helyen, temérdek LED és lézerfény, tetemes tervezőmunka, garmadányi szerelő, aki az elképzeléseket megvalósítja, és csipetnyi kreativitás.

Amíg a monitorok előtt ücsörgő, aztán a létrákon, darukosarakban ácsorgó szakemberek tüsténkedtek, addig mi, mármint a Lódzi Fotóművészek Társasága és a Szentesi Fotókör tagjai – egyébként évek óta gyümölcsöző – kapcsolatát fenntartva, megszerveztük, hogy 2018. szeptember 28-a és október 1-je között együtt tölthessük a hosszított hétvégét. Magunk sem igazán tudtuk eldönteni, hogy a Light Move Festival vagy az azzal párhuzamosan, de nappal tartott fotóművészeti szimpózium miatt vártuk-e jobban a találkozót; azonban kétségtelen, hogy a szerb, román, szlovák, cseh, lengyel és a hazai fotósklubok bemutatkozásánál, tanácskozásánál, elmélkedésénél sokkal látványosabb volt a fényfesztivál.

Fényfa a fesztivál egyik bejáratánál, a Pietrowska, Vörös-torony (modern irodaház) felőli részén. Időnként színt változtattak a lepkék, és még zenekarok is örömzenéltek alatta, természetesen kivilágított hangszerekkel.

Fix installáció, ugyancsak a Manufaktura parkjának egyik szökőkútja felett.


Az esemény weblapját böngészve kiderül: Beata Konieczniak és Norbert Wasserfurth – Grzybowski indította el a fényfesztivált még 2009-2010 fordulóján. Céljuk, hogy a nagyközönség számára vonzó, mindazonáltal folyvást megújuló városképet alakítsanak”. Azóta évről-évre kifényesedik a Pietrowska utca, ahol a néhai textilgyárosoknak a 19. század legelejéről való, eklektikus, neoreneszánsz, neoklasszikus és szecessziós stílusú palotái sorakoznak. Nagyjából a budapesti Váci, vagy a szegedi Kárász utcára emlékeztet az elénk táruló látvány: boltok, kávézók, éttermek végeláthatatlan sorával Közép-Európa leghosszabb utcája a maga 4,2 kilométerével. Ellentétben a két honi hasonmással, itt korlátozott autó- és kerékpárforgalomra kell számítani, de nem a fesztivál ideje alatt.

Mindegyik épület homlokzatához illő, sajátosságait kiemelő világítást kapott. Mégsem érezni, hogy rivalizálnának egymással az utcafrontok, de még azt sem, hogy bármelyikük önmagában is tolakodó, hivalkodó lenne.

Itt már 1835-ben felhúzták az első téglaépületet, 1869-től már gázvilágítás működött és 1876-tól sétálnak kőburkolaton a járókelők, majd 1898-ban az első villamos is elsuhant errefelé, amivel egy évvel később az első lengyel moziba is eljuthattak a korabeli filmrajongók.

Łódź 1423 óta büszkélkedik városi ranggal és mindmáig Európa textilipari központja: selymet, gyapjút, pamutot, filcet készítenek gyáraiban, valamint a hozzájuk kapcsolódó kutatóintézetekben folyamatos anyagvizsgálatokkal igyekeznek fenntartani az emberöltők óta töretlen fejlődést.

Írta és fényképezte: Sarusi István