Szegény bennszülött hátán cipeli a gazdag fehéret

A fiatal, dús fekete hajú vezetőnk lelkesen mutatta a szemközti falon végigfutó hatalmas, pszichedelikus színekben pompázó madarat. „Látjátok ott a farkánál a fehér foltot? Az alkotónak nem volt meg az egyik engedélye, így a hatóságok megkezdték a hatalmas kép eltüntetését. A graffitis társak azonban olyan erős tiltakozásba kezdtek, hogy a város vezetői meghátráltak és utólag kiállították a szükséges papírokat, hogy a kép fennmaradhasson”.

El Pez vidám halacskái és az idegenvezetőnk, Carlos.

Ez a történet sokat elmond a bogotai graffitikről, de a helyzet nem volt mindig ilyen békés: egy gyilkosság vezetett ahhoz, hogy ma már a város egyik fő nevezettessége legyen az utcaművészet.

De ne fussunk ennyire előre! Még New Yorkban szerettem bele a graffitik világába, és egy ottani túrán döbbentem rá, mennyivel komplexebbek ezek a falfirkák, mint gondolnánk. Irányzatok, csoportok, üzenetek rejlenek a látszólag csak sima falfestmények mögött, változatosságuk pedig sokat elárul magáról a városról is.

Nincs ez másképp Bogotában sem, ami a világ legfontosabb graffiti központjait felsoroló toplisták állandó helyezettje. Amikor a kolumbiai utam terveztem, azonnal eldöntöttem, hogy keresek egy szakértő túrát, így találtam rá a Bogota Graffiti Tour ingyenesnek hirdetett sétájára, ahol csak ajánlott borravaló fejében vezetik körbe a napi két-három tucat érdeklődőt. A mi idegenvezetőnk, Carlos maga is űzi ezt a művészetet és kiválóan ismeri a graffitik világát, úgyhogy igazán alapos és szakértő kalauzunk volt. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a helyi művészek mellett számos nemzetközi világsztár is megfordul itt. Kiptoe, falfestő művész például Los Angelesből érkezett a városba, és az itt töltött két hét során hét óriási képet festett. Az utolsó műve egy csókolózó párt ábrázol, annak mementójaként, hogy beleszeretett egy kolumbiai lányba.

A barcelonai El Pez alkotása a város talán legvidámabb falfestménye: a rajzfilmfigurákra emlékeztető vigyorgó halak már több mint egy évtizede virítanak egy régi vaskapun. A helyi művészek olyan tiszteletben tartják, hogy a legapróbb átfestést sem lehet rajta felfedezni, pedig a bandák közti villongásoknak az a kedvenc módszere. A kék-zöld vidám halakkal telefestett kapu értékét ma már tízezer dollárra teszik.

A festmények egyértelmű üzeneteket hordoznak. Számos művész a béke mellett áll ki, mások a helyi őslakosok elnyomása ellen tiltakoznak. A szakértő magyarázatok után már mi is úgy néztünk a falakra és kapualjakra, mint vizslató szemű művészettörténészek. A modern belvárosban találjuk a politikai üzeneteket hordozó képeket, míg a turistákat vonzani igyekvő óvárosi üzletek inkább művészi képek festéséhez adnak engedélyt, sőt, híresebb mestereknek akár fizetnek is ilyenekért. Külön érdekesség, hogy egyes hanyatlásnak indult negyedeket – például Santa Fet és az úgynevezett Mural Cityt – kifejezetten a graffiti tett vissza a térképre. A két városnegyedbe először a művészek költöztek be, aztán ahogy kezdett divatos lenni, jöttek a fiatalok, kispénzű családok, azaz beindult ugyanaz a dzsentrifikáció, mint sok más nagyvárosi negyedben.

Ötven macska

Carlos elmesélte azt is, hogy a város és művészeinek viszonya nem volt mindig ilyen rózsás.2011-ig a graffitisek kénytelenek voltak titokban, az éj leple alatt dolgozni. Ha elkapták őket, nemcsak magas pénzbüntetés, de akár verés és börtön is várhatott rájuk.

2011-ben azonban mindent megváltozatott. Akkor történt ugyanis, hogy egy 16 éves fiú, Diego Felipe Becerra épp egy aluljárót festett, amikor néhány rendőr ezt észrevette és az üldözés során a fiút hátulról lelőtték. A gyilkos rendőr azzal védekezett, hogy elkapta és megmotozta a fiút, akinél fegyvert talált, de ez soha nem került elő. „A rendőr az eset után két óra hosszat nem volt rádión elérhető, ez alatt sikerült egy szépen összerakott sztorit fabrikálni. Hirtelen előkerült egy autóbuszsofőr, aki állította, hogy a fiú korábban kirabolta, voltak szem- és fültanúk. A rendőrt akkor elengedték”- tette teljessé a sztorit Carlos.

Az eset azonban nem várt intenzitású tiltakozást indított el, és a hatóságok kénytelen voltak meghátrálni. A rendőr ellen is új eljárás indult és egy példát statuálni kívánó ügyész bizonyítékai alapján a tettest 36 évre ítélték gyilkosságért. Már épp megnyugodtam, hogy a rossz végül csak elnyerte büntetését, de Carlos bosszúsan tette hozzá, hogy a gyilkos megszökött a házi őrizetből és a mai napig nyoma veszett. Az eset óta azonban megtűrtként kezelik a graffitiseket. Ha beszerzik a szükséges engedélyeket (az ingatlan tulajdonosától, illetve védett épület esetén a várostól), néhány kivételtől eltekintve szabadon alkothatnak. Csak bizonyos középületek, emlékművek, egyes városrészek tiltott zónák. De még annak sem kell börtönt kockáztatnia, aki ott fest - mindössze egy jelképes (maximum 60 dollárt kitevő) büntetést kap, és az összekent falat meg kell tisztítania.

Evolúció

2011 után a graffiti hatalmas virágzásnak indult, kreatív fiatalok egyre komplexebb és művészibb festményekkel szórták fele a várost. Még Justin Bieber, kanadai énekes sem tudott ellenállni a kísértésnek, aki koncertje után visszatért és nekiállt kifesteni egy falat. A dolog pikantériája az volt, hogy ez a reptérről a városba vezető úton történt, egy olyan helyen, ahol még az új, liberális rendszerben is tiltott volt a festés. De hát Justin Bieber mégiscsak egy szupersztár, így a városvezetés kivételt tett: festékes flakonokat és több tucat rendőrt biztosítottak számára, sőt, az egész utat lezárták.

A helyi graffitiművészeknél ez kiverte a biztosítékot: alig pár órával később Bieber egész alkotását megsemmisítették, majd a következő hétre egy 24 órás nagy közös festést hirdettek a reptéri útra. 300 művész jelentkezett, így a városvezetés se mert ellenkezni, inkább nekik is biztosítottak több száz festékes flakont. Az öntudatos művészek ezt nem fogadták el, de dacból ők is feltartották a reptéri út forgalmát, és telepingáltak minden falat.

Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva