A tavaszi megújulás szimbóluma
Május 1-jén, délelőtt pilisi falunkban járva megakadt a szemem egy szép kis májusfán.
Fotó: Profimedia
Muszáj volt hát megállnom és lefotóznom. A kapu mellé erősített karcsú fácska, az enyhe szellőben lobogó színes szalagjaival felidézett bennem egy sok évvel korábbi látványt: egyszer engem is megleptek egy hasonlóval.
Emlékszem, mennyire zavarban voltam, hisz az a 3-4-5 ember, aki az éj leple alatt megpróbálta csendben feldíszíteni és felállítani a több méter magas vékony fát, természetesen nem tudta hang nélkül véghezvinni a tervet, valószínűleg a kutya is rossz néven vette, hogy idegenek matatnak a kapunál. Észrevettük, tehát reagálni kellett valahogyan. Édesanyám szerint kimenni, fogadni, megvendégelni a fiúkat, ám részemről erről szó sem lehetett.
Korábban már láttam hasonló májusfát nálam idősebb lányok portájánál, s úgy tudtam ilyet csak a szerelmes fiúk állítanak a választottjuknak. Kamasz lányként elképzelni sem tudtam, mit mondhatnék. Egyáltalán, ki merészelt ilyet tenni velem?!
Ma már mosolygok mindezen, és kifejezetten örülök, hogy a mi kapunkat is díszítette májusfa! Felnőttként azt gondolom, jó ötlet volt, hogy akkoriban az apukák, nagypapák felelevenítették és megtanították ezt a szép népszokást a fiaiknak, unokáiknak. Ki kellett választani az erdőben a fát, kivágni, hazavontatni, színes krepp papírokkal díszíteni, (többnyire borosüveget is került rá), majd mikor leszállt az est felkerekedni, elszállítani a lányos ház kapujához, odaerősíteni.
Fotó: Linkes Lilla
A májusfa állítása Európa szerte több évszázada, különböző források szerint már a legalább a 15. századtól szokás nemcsak a szerelmeknek, de a rokon lányoknak, esetleg barátnőknek is.
Nagymamám mesélte, hogy régen, április utolsó estéjén és éjszakáján nagy forgalom volt a falu utcáin, mert több legénycsapat is igyekezett a maga fáját a kiszemelt leány kapujához elsőként felállítani. Igen, elsőként, mert két májusfa nem állhatott ugyanott! Alkalmanként előfordultak kisebb rivalizálások, de valahogyan mindig elrendezték a dolgot.
Erdélyben az is szokás (volt), hogy a félreértések elkerülése végett a legény a saját nevét is belevéste a fába, de egyes vidékeken akár az egész fatörzset mintásra faragták.
A májusfát általában egy hónapig tartották meg, kidöntése kisebbfajta mulatsággal járt, s régen úgy mondták: kitáncolták a fát. Ha ez megtörtént, a leány és az apja elfogadta az adott fiú udvarlását.
Manapság a májusfa állítása és kitáncolása gyakran hagyományőrző közösségi esemény.