Írta: Susan McGrath
Fényképezte: Florian Schulz

Három eltűnt hajót keresett az Északi-sarkvidéken a Thomas Corwin gőzös, amikor 1881 nyarának vége felé, az alaszkai partok közelében jegesmedvéket pillantott meg a fedélzeten utazó természetbúvár, John Muir: „…csodás, kövér, víg teremtmények voltak, erejük teljében játszadoztak itt, a jeges vadon kebelén.” Ha idén augusztusban hajózott volna el a Point Barrow mellett, Muir aligha láthatott volna jégpusztaságban bóklászó „víg teremtményeket”. Élőhelyük, az egybefüggő tengerjég ugyanis ijesztő gyorsasággal fogy, így nyaranta sokfelé úszva, mindennél értékesebb zsírtartalékaikat fölélve kénytelenek közlekedni a jegesmedvék.

Levegő, víz és jég hármas határmezsgyéjén járja a jegesmedve a sarkvidéket. Nagyszerűen alkalmazkodott a zord környezethez, élete nagy részét a befagyott tengeren vadászva tölti. Inkább csak a nőstények keresik fel a szárazföldet, hogy ellés előtt vackot ássanak születendő bocsaiknak.

Főként gyűrűs- és szakállas fókára vadásznak ezek a hatalmas ragadozók – állítólag két kilométerről is megszimatolják a léket, ahol a fókanép időről időre fölbukkan levegőt venni –, de az is megesik, hogy rozmárt vagy belugát, közkeletű nevén fehér delfint zsákmányolnak.

A tenger jege az Északi-sarkvidék sósvízi ökoszisztémáinak alapja. Tömérdek lény éli életét a jégpáncél alatt, sőt magában a jégben is. A jég ugyanis nem tömör: számtalan kisebb-nagyobb járata, csatornája, alagútja miriádnyi kovamoszatnak, planktonállatnak, apró ráknak ad otthont. Tavasszal, amikor átsüt a Nap jégen, megkezdődik az „algavirágzás”. Az aljzatra süllyedő alga szerteágazó táplálkozási hálózatot éltet a kontinens talapzatát övező sekély vizekben: közvetve vagy közvetlenül ez az algatömeg tartja el a kagylókat, tengericsillagokat, a tőkehalat, a fókát meg a rozmárt – és így a jegesmedvét is.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. novemberi lapszámában.

Tekintse meg kisfilmünket, miként sikerült Florian Schulznak lencsevégre kapnia a kíváncsi hím jegesmedvét!