Írta és fényképezte: Laurent Ballesta

Egyetlen cápa túl lomha ahhoz, hogy akár egy álmos sügért is elkapjon. A cápacsapat azonban könnyen kizavarja a zsákmányt a rejtekhelyéről, és bekeríti. Aztán a cápák széttépik az áldozatot. Élőben nézve a támadás a szemünk előtt tomboló őrület. Csak később, Yanick Gentil különleges, másodpercenként ezer képet rögzítő kamerájának köszönhetően, lassított felvételen láthattuk a cápák hatékony és pontos mozdulatait.

Nappal a cápák békésen úszkálnak a csatornán végighaladó árapály áramlásával szemben. Éjszaka vadásznak, amikor a fűrészessügérek a tengerfenéken pihennek, ezért könnyebb elkapni őket.

Mi, emberek a cápáknak akadályok vagyunk, nem célpontok. Amikor éjszaka merülünk, szinte mindig odajönnek; a legkisebb mozdulat vagy fénysugár vonzza őket. Néha úgy nekünk rontanak, hogy zúzódás lesz belőle. Az izgatott cápát megnyugtathatjuk úgy, hogy a farkát megragadva a hátára döntjük; ettől szinte transzba esik.

Egy-egy sügérnek sikerül elmenekülnie. Ez a hal túlélte a cápatámadást, de az oldalán seb tátong. Több ilyen esetet is láttak Ballestáék az atollnál.

De mióta a közelükben vagyok, egyetlenegyszer aggódtam, hogy megharaphatnak: amikor hirtelen szúró fájdalmat éreztem a combom hátulsó részén. Odanyúltam; ujjam a búvárruhám szakadt szélét tapintotta. Vér folyt a sebből, később négy öltéssel varrták össze. Két kamera is vette a jelenetet: mint kiderült, nem maga a cápa, hanem egy nagy doktorhal szikeszerű tüskéje hasította föl a bőrömet. A cápa a szájában tartotta a halat, és erőteljesen rázta.

A szürke szirtcápák falkában vadásznak a Tuamotu-szigetekhez tartozó Fakarava atoll déli részét átszelő csatornában. Laurent Ballesta és társai ketrec és más védőeszköz nélkül merülve hétszáz cápát számoltak össze.

A szürke szirtcápák több száz, sőt talán több ezer sügért kebeleznek be azokban a hetekben, amikor azok összegyűlnek Fakaravánál. És sokkal többet sebesítenek meg. Az egész éjszakán át tartó merülésem utáni reggelen, amikor a sügérek mocorogni kezdtek, sok túlélőt fotóztam le. Súlyos sebeik voltak: letépett úszók, leszakított kopoltyúfedők. Ám még siralmas állapotukban sem adták fel. A hímek hisztérikusan viaskodtak, önnön fajfenntartási ösztönük rabszolgáiként.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. májusi lapszámában.