Írta: Enric Sala és Alex Muñoz
Fényképezte: Enric Sala

Chile hosszú és keskeny ország. A közepén futó Andoktól nyugatra több mint négyezer kilométeres csendes-óceáni partvonal húzódik. Chilei fennhatóság alá 3,6 millió négyzetkilométernyi tenger tartozik, majdnem ötszöröse a szárazföldi területnek; lényegében tengeri országról van szó.

A chilei gazdaságnak fontos része a halászat. A teljes zsákmányt tekintve Chile 2010-ben világviszonylatban a hetedik volt. Az 1970-es évek óta a halászat túllépte a fenntarthatóság szintjét.


Polip vadászik a Robinson Crusoe-szigetnél. Ha az ökoszisztémákat sikerül megóvni az emberi beavatkozástól, az a közeli halászterületek regenerációját is segíti, és biztosítja az iparág fennmaradását.

A chilei halászati minisztérium szerint kilencet maximálisan kihasználnak, hatot túlhalásztak, hét kimerült, és hármat fenntartható módon kezelnek a 25 halászterület közül. Tehát a halászterületeknek több mint a fele összeomlott, vagy valószínűleg ez a sors vár rá. Ez gazdaságilag nagyon fontos fajokat is érint: például a déli csacsihalat, a patagóniai fogassügért és a fattyúmakrélát.


Manu Samu Félix operatőr a San Ambrosio-sziget közelében, egy tengeri hegy oldalában videózik. A felvétel is hozzájárult ahhoz, hogy a tengeri területek oltalmat kapjanak.

A National Geographic Pristine Seas természetvédő csoportja az utolsó érintetlen tengeri területeket igyekszik felderíteni, ahol a víz alatti világ ma is az ötszáz évvel korábbi állapotokat idézi (akkor az iparszerű halászat még nem tizedelte meg az élővilágot). Adatbázisokkal dolgozunk: a népesség, a kikötőktől mért távolság meg a halászterületek nemzetközi nyilvántartásai alapján listát állítunk össze azokról a helyekről, ahol érdemes támogatni a még jó állapotú tengeri ökoszisztémát. Chile vizei – mivel az ország intenzív halászatot folytat – nemigen tűntek alkalmas jelöltnek.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. áprilisi lapszámában.