Írta: Yudhijit Bhattacharjee
Fényképezte: Lynn Johnson

Extrém altruizmusra képes embertársaink legjobb, legnemesebb ösztöneinket, a pszichopaták viszont legalantasabb indulatainkat szemléltetik. Erkölcsösség, morális érzék terén az érem egyik oldala az önfeláldozó nagylelkűség és a „jó” kategóriájába sorolható többi nagyszerű tulajdonságunk. A másik oldal pedig a „gonosz”: önzésünk és erőszakra, pusztításra való hajlamunk.


2017. október 1., Las Vegas, Egyesült Államok. 58 halott, 546 sebesült. A gyorstüzelő fegyverekkel támadó férfi ezernél is több lövést adott le egy szabadtéri koncert közönségére. A statisztikák szerint az utóbbi években egyre gyakoribbak a nyilvános helyen elkövetett tömegmerényletek.

Mindkét viselkedésforma evolúciós múltunkra vezethető vissza. Mivel a nagy létszámú csoportokban a túlélés szempontjából alapvető fontosságú lett az együttműködésre való képesség, az embernél (és kisebb mértékben sok más fajnál is) kialakult a hajlam a fajtársak segítésére. Ám minthogy a hordáknak egymással is meg kellett küzdeniük a táplálékért és a többi erőforrásért, az is fontos volt az ember számára, hogy szükség esetén képes legyen ellenfelét megsebesíteni vagy akár meg is megölni. „Az ember a legjobban szocializálódott, ugyanakkor a legerőszakosabb állat. Természetünknek két oldala van, és mindkettőre szükség volt ahhoz, hogy fajunk fennmaradjon” – mutat rá Jean Decety, a Chicagói Egyetem neurológusa.


Mendota, fiatalkorú bűnözők javítóintézete. Nemesíteni igyekeznek a gonosz elmét. Az intézmény különleges program keretében igyekszik jobbá tenni a fogvatartottakat, megakadályozni, hogy megrögzött bűnöző legyen belőlük. A fiúkat naponta értékelik; ha jól viselik magukat, a következő napra kedvezményeket kapnak; ha verekednek, acsarkodnak, akkor megvonják tőlük a kedvezményeket. Ez a fiú a heti átlagpontszámait feltüntető éves értékelő grafikont mutatja a cellaablakon keresztül.

A hittudósok és filozófusok régóta vitatkoznak a kérdésen: honnan ered a bennünk lakozó „jó” és „gonosz”? Az utóbbi időben már a tudomány is hozzátette a magáét, izgalmas megfigyelésekkel vitt közelebb a válaszhoz. Az eredmények arra utalnak, hogy „jó” és „gonosz” megnyilvánulásaink is az empátiára, illetve annak hiányára vezethetők vissza. Agyunk e különleges működése révén tudjuk magunkat beleélni embertársaink helyzetébe, lelkiállapotába; az empátia ébreszt együttérzést, sarkall a bajba jutott mentésére. Az antiszociális viselkedést és a pszichopátiát az empátia hiánya okozhatja, és ez a hiányosság bizonyos agyi területeink, idegi hálózataink hibás működéséből fakad.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. áprilisi lapszámában.