Írta: Yudhijit Bhattacharjee
Fényképezte: Stephen Wilkes

A 19. század elejéig különös, olykor egyenesen hajmeresztő elméletek születtek arról, hogy az év bizonyos szakában miért tűnik el némelyik madár egy időre. Arisztotelész úgy gondolta, hogy egyes madarak téli álmot alszanak, vagy más madárrá alakulnak át. Az Európába telelni érkező apácalúdról (Branta leucopsis) a középkorban úgy hitték, hogy „csírákból kel ki” a vízben sodródó uszadékfán. Végül is egy 1822-ben, német földön lőtt fehér gólya lett a madárvonulás első bizonysága: a nyakában talált nyílvesszőről kiderült, hogy közép-afrikai bennszülött vadászoké. Ebből pedig adódott a következtetés: a gólya több ezer kilométernyi utat tett meg. Az 1906-tól indult gyűrűzéses megfigyelések aztán végérvényesen igazolták, hogy a fehér gólyák Afrikában töltik a telet.

Kis flamingók, Bogoria-tó, Kenya. A kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy kis flamingói (Phoeniconaias minor) mostoha környezetben, magashegyi sós tavak mellett élnek. Táplálékuk, a kékmoszat sok más állatot megmérgezne – nekik kutya bajuk se lesz tőle. Nem vonuló madarak, de vándoréletet élnek: mindig ahhoz a tóhoz települnek, amelyikben éppen a legtöbb táplálé-kot remélhetik.

A madarak csaknem fele vonul, költözik – évszaktól függően élőhelyet vált. A Csendes-óceán trópusi szigetein fészkelő Laysan-albatrosz (Phoebastria immutabilis) közel fél évet tölt a levegőben, Japánig, illetve Kaliforniáig repül, hogy elegendő táplálékot leljen. A közép-ázsiai hegyekben költő indiai lúd (Anser indicus) átrepül a Himalája fölött, hogy Indiában, tavak, folyótorkolatok mellett telelhessen. Még csak nagy szárny sem kell a vándorláshoz: a tüzestorkú kolibri (Archilochus colubris) is képes eljutni kanadai vagy egyesült államokbeli költőhelyéről Közép-Amerikába, ahol a telet tölti.

Dolmányos albatroszok és sziklaugró pingvinek, Steeple Jason, Falkland-szigetek. A dolmányos albatroszok (Thalassarche melanophrys) osztoznak a sziklaugró pingvinekkel (Eudyptes chrysocome) a lankás gyepen. A párok egyik tagja a fiókát melegíti, oltalmazza a fészken üldögélve, amíg a másik vadászik. Az albatroszok a telet Argentína folyótorkolataiban töltik; a szigetre visszatérve mindig ugyanahhoz a kolóniához csatlakoznak. Wilkes ingerült tűzföldi karakarák (Phalcoboenus australis) támadásait átvészelve jutott el erre a pompás kilátóhelyre.

Akár néhány kilométerrel vándorol arrébb, akár tízezerrel, a kolibri azért indul vándorútra, mert életben akar maradni. Amikor Észak-Amerikában beköszönt a tél, eltűnnek a nektárt adó virágok és a táplálékul szolgáló rovarok. A kolibrinek nincs más választása, olyan helyre kell költöznie, ahol  megtömheti a begyét. Tavasszal viszont érdemes visszarepülnie Észak-Amerikába, mert akkor már újra dúskálhat ott a nektárban-rovarban.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. márciusi lapszámában.